A gyerekek viselkedése nagyon változatos lehet, jelentős egyéni különbségek tapasztalhatóak. Van olyan, aki bátornak, határozottnak és cserfesnek tűnik, aki szívesen ismerkedik új helyzetekkel és emberekkel. Mások kezdetben inkább megfigyelői szerepbe helyezkednek új emberek társaságában, halkabb szavú, kevésbé kezdeményező, biztonságra törekvő magatartást mutatnak. Mindez teljesen természetes, hisz hozzánk hasonlóan gyermekeink is más-más temperametummal jellemezhetőek.
Van azonban néhány jellegzetesség, ami felhívhatja a figyelmet arra, hogy a gyermek valamilyen pszichés nehézséggel vagy problémával küzd. Érdemes felfigyelni arra, ha hirtelen változást tapasztalunk gyermekünk megszokott magatartásában, ha ezek a szokatlan jelenségek vagy tünetek tartósan (kb. 1-2 hónap) fennállnak és ha ezek akadályozzák őt korábbi életvitele folytatásában.
A pszichés zavarok számos formája már gyermekkorban is megmutatkozik, ami azért jó, mert lehetővé teszi, hogy időben lépjünk. Megfelelő kezelés hiányában ugyanis az élettartam során rendszeresen visszatérhetnek a panaszok, vagy az idő előrehaladtával krónikussá is válhatnak. Előfordulhat az is, hogy a pszichés nehézségre utaló tünetek az idő múlásával más-más formában jelentkeznek, ezt nevezzük tünetvándorlásnak.
Egy-egy kezeletlen pszichés zavar a gyermek fejlődését is befolyásolhatja, hiszen negatív hatásai megjelenhetnek a gyermek szociális kapcsolataiban vagy iskolai teljesítményében is. Ez különösen gyakori tanulási zavarok, ADHD, figyelemzavar, szorongásos- és hangulati zavarok esetében.
A szorongás mindig rossz?
A szorongás elengedhetetlen az emberi élet és fejlődés szempontjából, felnőttként is rendszeresen szembesülünk olyan helyzetekkel, amelyben szorongást élünk át. Számos kutatás igazolta, hogy a szorongásnak fontos szerepe van a fejlődésben, a megküzdési stratégiák kialakítására vonatkozó motivációban, és a túlélésben is. A szorongás motivál, jó teljesítményre sarkall, segíti a figyelmi koncentráció fenntartását és alapossá tesz. Tehát elmondható, hogy az időről-időre átélt szorongás teljesen normálisnak, sőt, hasznosnak is tekinthető. Bizonyos élethelyzetekben még az erősen fellépő szorongás sem utal pszichés problémára a gyermeknél. Gondoljunk csak vissza arra, hogy mit éreztünk egy-egy dolgozat vagy fellépés előtt, vagy milyen aggodalmak foglalkoztattak az új iskolába való belépés előtt.
A túlzott mértékű szorongás azonban egészségkárosító hatású is lehet. Azt, hogy a szorongás egy teljesen természetes, beavatkozást nem igénylő reakcióként, vagy valamilyen pszichés zavar jeleként jelenik-e meg, a klinikai szakpszichológusok és pszichiáterek az alábbi fejlődési szemlélet fényében mérlegelik gyermekek esetében.
Mikortól beszélhetünk pszichés zavarról?
Gyermekek pszichés problémájának megítélése során a szakemberek mindig figyelembe veszik a gyermek életkorát, az adott funkció vagy „tünet” normatív fejlődésének menetét, a probléma előfordulásának gyakoriságát és intenzitását is. Mindez elengedhetetlen annak vizsgálatához, hogy a gyermek életében tapasztalható jelenség a normális fejlődéssel járó természetes reakcióként, értelmezhető-e, vagy sem. Jó példa erre, hogy míg az idegenekkel szembeni félelem, vagy a szülőtől való elválás során jelentkező ún. szeparációs szorongás teljesen természetes reakció 1-2 éves gyermekek körében (vagy az óvodai beszoktatás időszakában), addig a későbbi életszakaszokban (pl. iskoláskor) már valamilyen pszichés probléma jelenlétére utalhat.
Hasonló dinamika írható le a gyermek esetleges bepisilését tekintve is. A jelenség teljesen természetes a szobatisztaságra való szoktatás időszakában, ha azonban a gyermeknek már tartósan kialakult a szobatisztasága, de ha egy későbbi életkorban ismét tartósan jelentkezik, az orvosi kivizsgálás mellett érdemes pszichés problémára is gyanakodni.
Az életkori összehasonlítás mellett mindig figyelembe kell venni azt is, hogy az adott nehézség a gyermek életkorához viszonyítva mennyire erősen jelentkezik, és mennyire tartósan van jelen.
Diagnosztizálható pszichés zavarról akkor beszélhetünk, ha a tünetek a gyermek életében funkciókárosodást is okoznak és negatívan befolyásolják az életminőségét. Emellett vizsgálandó az is, hogy az adott nehézség mennyiben hátráltatja a gyermeket fejlődésében, gátolja-e, hogy az adott életkori szakaszban jellemző fejlődési feladatokat elsajátítsa. Amennyiben a válasz igen, feltétlenül javasolt szakemberhez fordulni.
Szorongásos zavarok gyermekkorban
A szorongásos zavarban szenvedő gyermekek általában csendes, jól viselkedő, szófogadó, másokat nem bántó magatartást mutatnak, szemben azokkal, akiknek valamilyen magatartászavara van. Mivel ezeknek a gyermekeknek a viselkedése a környezet számára közel sem olyan megterhelő, mint azoké a gyermekeké, akik a külvilággal szemben agresszívak vagy engedetlenek, ezért gyakran sokáig észrevétlenek is maradnak a nehézségeik.
Sokszor az sem egyértelmű, hogy a gyermek nehézségeinek hátterében szorongás áll. Ugyanis a szorongás nem feltétlenül csak érzelmi, gondolkodásbeli vagy viselkedéses tünetek formájában jelentkezhet, sokszor szomatikus vagy testi tünetekre panaszkodik a gyermek (fáj a feje, hasa, hányingere van). Amennyiben testi tüneteket tapasztal a gyermekénél, az első lépés mindig az orvosi kivizsgálás. Csak akkor gyanakodhatunk a túlzott mértékű szorongás testi tünetekben való megjelenésére, ha az esetleges orvosi problémák már kizárásra kerültek.
Milyen tünetek utalhatnak szorongásra?
- A gyermek nem mer egyedül elaludni, rendszeresen rémálmok gyötrik
- Szobatisztasága kialakulását követően újra elkezd bepisilni
- Körömrágás, bőrtépkedés, hajának vagy szemöldökének/szempillájának tépkedése
- Változás az étkezésében: étvágytalan, vagy épp ellenkezőleg, tőle szokatlan módon habzsolva kezd enni
- Sokszor feszült, nehéz megnyugtatni
- Saját magához képest egyre szótlanabbá, csendesebbé, visszahúzódóbbá válik
- Nem mer megszólalni társaságban, a korábbiaktól eltérően nem mer barátkozni új közegben, félénkebbé válik
- Nem mer egyedül lenni, mindig a szülő társaságát keresi
- Hevesen tiltakozik az ellen, hogy óvodába, vagy iskolába menjen
- Nem tud döntést hozni, romlik az iskolai teljesítménye
- Gyakran beteg vagy panaszkodik szomatikus tünetekre (pl. fejfájás, hasfájás, hányinger, hányás)
Mikor érdemes felkeresni szakembert?
Összességében elmondható, hogy amennyiben a gyermek magatartásában változás áll be, arra mindig érdemes odafigyelni. Szülőként ilyenkor célszerű megpróbálni feltárni, hogy mi okozhatta a gyermek viselkedésének megváltozását. Előfordulhat, hogy a problémamegfogalmazása és a gyermekkel való átbeszélése önmagában is segít a nehézség feloldásában. Ha azonban a tünetek intenzívek, tartósan fennállnak vagy nehezítik a gyermek hétköznapjait, feltétlenül forduljon szakemberhez.
Akkor is érdemes lehet felkeresni egy szakembert, ha bizonytalan abban, hogy a gyermeke esetében tapasztalt nehézségek átmeneti zökkenők, amelyeken gyermeke önállóan is tovább tud lendülni, vagy olyan probléma megnyilvánulásai, melyek terápiás segítséget igényelnek. A szakember segítségével professzionális keretek közt tudják átbeszélni, hogy a gyermekénél tapasztalt nehézségek a fejlődés természetes velejárói, vagy esetleg érdemes különféle pszichológiai módszerekkel (pszichodiagnosztika) a probléma természetének és gyökereinek feltárása, a tünetet fenntartó mechanizmusok elemzése, és indokolt esetben pszichoterápiás kezelése is.
A gyermekkori szorongásos zavarok fajtái, és azok jellemzői
- Gyermekkorban a szeparációs szorongásos zavar, a specifikus fóbia és a szociális szorongás zavar a leggyakrabban előforduló szorongásos nehézség (ezek jellemzően körülbelül 100-ból 3-7 gyermeket érintenek).
- Serdülőkorban már inkább a felnőttek körében jellemző szorongásos nehézségek jelentkeznek, mint a pánikzavar, agorafobia vagy generalizált szorongásos zavar (előfordulásuk ebben a korcsoportban 3-4%).
Az alábbiakban a gyermekek körében előforduló leggyakoribb szorongásos zavarokról olvashat egy rövid ismertetőt.
Szeparációs szorongásos zavar
Szeparációs szorongásos zavarról akkor beszélhetünk, ha a gyermek fejlettségének szintjéhez képest túlzott és irreális mértékben szorong a szülőtől való elválás miatt. Gyakran ennek gondolata is kiváltja a tüneteket, ami az érzelmi distressz mellett testi tünetekben (pl. fejfájás, hasfájás, hányinger, hányás) és rémálmokban is megjelenhet. A gyermek rendszeresen erős aggodalmat él át szinte minden olyan helyzetben, ami elválasztja a szülőtől: pl. ha a szülő elhagyja az otthont, ha a gyermek iskolába/óvodába megy, vagy lefeküdni a saját szobájába, ha más vigyáz a rá, amíg a szülőnek el kell mennie a dolgát intézni stb. A gyermekek gyakran heves aggodalmaktól szenvednek azzal kapcsolatosan, hogy szeretteikkel valami rossz dolog fog történni.
Fontos megjegyezni, hogy a szülőtől való elválás hatására fellépő szorongás egy bizonyos életkori szakaszban (kb. 1 éves kor körül) a fejlődés teljesen normális és természetes velejárója. Probléma akkor van, ha mindez későbbi életkorban jelentkezik, és nem csak alkalmanként, hanem tartósan jelen van (a diagnosztikai kritérium szerint minimum 4 héten át fennáll).
A szeparációs szorongás a gyermek életének számos területére kifejti negatív hatását. A folyamatos szorongás és aggodalmak miatt egyre nehezebben megy iskolába/óvodába, ami nem csak a tanulásban nehezíti, hanem a társas kapcsolatok ápolásában is, hisz nem tud önfeledten játszani társaival, hanem folyamatosan azon aggódik, jön-e, és ha igen, mikor jön érte a szülő? Gyakori náluk az iskolába indulás, a máshol alvás (pl. rokonoknál, barátoknál), az iskolai táborozás teljes elutasítása. Emellett gyakran tapasztalható, hogy a gyermek otthon is árnyékként követi a szülőt. Ha a szülő elmenne valahova (pl. boltba) hevesen tiltakozik, csak akkor engedi, ha ő is elkísérheti. A gyermekkori szorongásos zavarok közül a szeparációs szorongásos zavar a leggyakrabban fordul elő gyermekpszichológiai rendelőkben.
Specifikus fóbia
Specifikus fóbiák esetén egy konkrét tárgy, élőlény vagy helyzet vált ki heves, azonnali és a kiváltó ingerhez képest túlzott, irracionális félelmet a gyermekben. Ennek megelőzése érdekében a gyermek elkerüli a kiváltó ingereket, így a szorongás sem jelentkezik a hétköznapokban. Ha azonban valamilyen oknál fogva mégis szembesülnie kell a fóbia tárgyával, akkor azonnal erős tünetek jelentkezhetnek.
A fóbia tüneteit számos dolog kiválthatja, de gyermekek körében jellemző a fóbiás félelem a természeti jelenségektől (pl. vihar,villám), a vértől és ehhez kapcsolódón az injekciótól, a bizonyos helyzetektől való irreális félelem formájában (pl. zárt helyek), vagy állatokkal kapcsolatban (pl. kutya, macska, pók). A mindennapi életben akkor okoz valós nehézségeket a specifikus fóbia, ha annak tárgya olyan tényező, amivel a gyermek gyakrabban szembesül normál életvitele mellett is.
Szociális szorongás
Szociális szorongásról akkor beszélünk, ha a gyermek az olyan helyzetektől fél, amikor ki van téve mások véleményalkotásának, megfigyelésének, esetleges kritikájának. Ez megnyilvánulhat abban, hogy fél mások előtt megszólalni, szerepelni, enni, vagy idegenekkel találkozni. A félelmük alapja, hogy aggódnak amiatt, hogy viselkedésük vagy szorongásuk miatt megszégyenülnek mások előtt, vagy a többiek furcsának fogják őket tartani, és emiatt elutasítják őket. Emiatt a szociális szorongástól szenvedő gyermekek elkezdik egyre inkább elkerülni a számukra megterhelő helyzeteket (pl. nehezen barátkoznak, társaságban visszahúzódnak, felelésnél nem mernek megszólalni, sporteseményeken nem mernek képességüknek megfelelően teljesíteni stb.) és így egy olyan ördögi kör jön létre, ami folyamatosan fenntartja a tüneteket.
Szelektív mutizmus
A gyermek bár képes a verbális kommunikációra és beszédre, azt mégis következetesen és tartósan megtagadja bizonyos környezetben. Gyakori példája lehet ennek, hogy amíg a gyermek nagyon szűk családi környezetben nehézségek nélkül képes a kommunikációra, addig ha más emberek is jelen vannak, vagy iskolában/óvodában tartózkodik, akkor teljesen szótlan marad. Ez a funkcióromlást létrehozó állapot a későbbiekben nehezíti iskolai előmenetelének értékelését, és szociális vagy baráti kapcsolatainak kibontakozását is. A szelektív mutizmus gyakran társul más, a gyermek számára szenvedéssel járó szorongásos zavarhoz.
Akut stressz zavar és Poszttraumás stressz zavar (PTSD)
A szorongásos zavarok közé tartozik az úgynevezett akut stressz zavar és a poszttraumás stressz zavar is. Mindkettő esetében elmondható, hogy a gyermek valamilyen szokatlanul súlyos és megrázó traumának vagy eseménynek lesz az átélője vagy tanúja: közlekedési baleset, természeti katasztrófa, erőszakos cselekmény. Vagy olyan traumatikus eseményt él át tartósan, ami komoly stresszhelyzetet jelent számára: súlyos lelki vagy testi bántalmazást, vagy erőszakos magatartást tanúsítanak ellene. Ezekre a súlyosan traumatizáló eseményekre a gyermek nagyon erős félelemmel, rémülettel, tehetetlenséggel reagálhat, és a tünetek hosszú ideig is fennmaradhatnak. Ezek a súlyos pszichés nehézségek mindenképpen szakemberek segítségét igénylik.
Generalizált szorongásos zavar
Generalizált szorongásos zavar esetén a szorongás nem korlátozódik néhány kiváltó helyzethez, hanem az egész személyiséget átszövő, állandóan jelenlévő aggodalomként és félelemérzetként jelenik meg az emberben. Ilyenkor annyira erős a szorongás, hogy érzelmeit nem képes kontrollálni, folyamatos nyugtalansága, kimerültség és koncentrációs nehézségek lépnek fel, számos szomatikus tünettel is együtt jár. Gyermekeknél a valódi generalizált szorongás ritka, de serdülőkortól kezdve egyre gyakrabban tapasztalható ez a sokféle területet érintő, mindent átható, tartós szorongás.
Pánikbetegség
A pánik reakció és ennek talaján kialakuló pánikzavar szintén a szorongásos zavarok közé tartozik. Előfordulását tekintve inkább serdülőkorban és felnőttkorban jellemző pszichés nehézség. https://soulwell.hu/a-panikzavar-hatekony-kezelese/
Teljesítményszorongás
A teljesítményszorongás nem egy önmagában álló pszichiátriai diagnózis, azonban gyakori előfordulása miatt érdemes néhány szót ejteni róla. Teljesítményszorongásról akkor beszélhetünk, ha a gyermek számára túlságosan fontossá válik a teljesítmény, folyamatosan jól szeretne teljesíteni, és emiatt fellép benne egy erőteljes szorongás azzal kapcsolatosan, hogy mi lesz, ha ez nem sikerül? Az esetleges várható negatív következményeket eltúlozza, katasztrofizálja. A teljesítményszorongó gyermekek rengeteg időt töltenek tanulással, de előfordulhat, hogy mégsem teljesítenek a képességeiknek megfelelő színvonalon. Ennek hátterében az áll, hogy a mindent átható szorongás és félelemérzet gátolja, hogy a gyermek egy-egy dolgozat, feleltetés, vagy iskolai számonkérés során valós tudásának megfelelően teljesítsen. Egy idő után az is előfordulhat, hogy annyira nehezen viseli a teljesítményhelyzetekben megjelenő szorongást, hogy iskolába sem szeretne menni, vagy különféle testi tünetek jelentkeznek nála (pl. fej- vagy hasfájás, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés).
Iskolafóbia
Ugyan az iskolafóbia nem önálló diagnosztikai kategória, azonban a jelenséggel gyakran találkozhatunk akkor, ha egy gyermek egy betegséget követően többé nem hajlandó, vagy csak nagyon nehezen, heves konfliktusok árán hajlandó iskolába menni.
Terápiás lehetőségek
Ugyan a szorongásos zavarok számos formát ölthetnek már gyermekkorban is, azonban közös bennük, hogy a gyermek számára szenvedést okoznak. A viselkedéses, a kognitív és szomatikus tünetek hasonló megjelenést ölthetnek a különféle zavarokban, mint ahogy az elkerülő magatartás tünetfenntartó ereje is közös bennük.
A pszichológiai terápiák közül különösen hatásos a kognitív viselkedésterápia, amely terápiás programok során pszichoedukáció, relaxáció, kognitív átstrukturálás, problémamegoldó módszer tanítása és alkalmazása valamint az új készségek birtokában történő képzeleti és gyakorlati expozíció is történik. A szülők aktív bevonása a gyermek terápiás megsegítésébe elengedhetetlen, az edukáció mellett hatalmas szerepük van abban, hogy segítsék a gyermeket abban, hogy az elkerülés helyett a terápia során elsajátított megküzdési stratégiákat alkalmazzák a hatékonyabb funkcionálás érdekében.
Különösen súlyos esetekben gyógyszeres terápia alkalmazásának szükségessége is felmerülhet, azonban az elsődlegesen választandó terápiás módszer gyermekkori szorongásos zavarok esetén a pszichoterápia. Gyógyszeres kezelést is kizárólag pszichoterápiával kiegészítve érdemes alkalmazni.
Felhasznált irodalom:
- Nagy Péter (2015). Szorongásos zavarok. In.: Balázs J. és Miklósi M. (szerk): A gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve, Budapest: Semmelweis Kiadó, 101-109.
- Miklósi Mónika (2015). Fejlődési pszichopatológia. In.: Balázs J. és Miklósi M. (szerk): A gyermek- és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve, Budapest: Semmelweis Kiadó, 5-10.
- Amerikai Pszichiátriai Társaság (2014). Referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz (DSM-5). Budapest: Oriold és Társai Kiadó.
