Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korbeosztása szerint a 45-59 év között középkorúnak, a 60-74 év közöttiek öregedőnek, a 75-90 éves korosztály öregnek, a 90 év felettiek pedig az aggastyánnak számítanak. A közvélemény szerint 60-65 betöltött életévtől már öregnek számít valaki, mely a gazdasági aktivitás (nyugdíjazás)-, és a korábbi életmód megváltozását is magával hozza.
Napjainkban a fiatalos, fitnesz-központú életmód került előtérbe, mely velejárója, hogy mindenki fiatalabbnak próbál mutatkozni és egyre kevesebbet jelent az idősebb korosztály élet és szakmai tapasztalata. Az egyre újabb technikai újításokat az idősebbek általában már nem tudják követni, felgyorsult világunkban nehezebb tájékozódniuk. Az öregedés így vált az évek során egy kínos, takargatni való folyamattá. Ez a jelenség már akár a 40 feletti korosztályt is érintheti, a fitt és kiváló erőnlét mímelése pedig túlvállaláshoz, distresszhez és depresszióhoz is vezethet. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan kialakult a pozitív öregedési modell is, mely fő fókuszában az adaptációs készségek, kompenzációs-, korrekciós-, valamint alkotási lehetőségek állnak.
Az idősek életstílus-térképe
Magyarországon majdnem minden harmadik idős ember szegénynek minősíthető, és 10%-uk él nagyon rossz lakhatási és anyagi körülmények között. Egyre inkább növekszik ezáltal a szociális ellátások iránti igény, mely kölcsönös támogatást és megtartó erőt biztosíthatna sokak számára.
Egy 2004-es magyar tanulmány szerint a közgondolkodásban megváltozott az öregségről alkotott vélemény. A korábbiakhoz képest úgy vélik a megkérdezettek, hogy az anyagi nehézségek súlyosabb gondot jelentenek ma egy idősebb embernek, mint a lelki vonatkozásúak. Az öregek családban betöltött szerepe továbbra is pozitív, az idősebb generáció szerepvállalása kedvez a családi életnek. Illetve a generációk közötti feszültség főleg az alábbi három témakör mentén alakulhat ki: az idősebb korosztály beleszólása a fiatalok életébe; a munkahelyi teljesítmény és megbecsülés mérlegelése; illetve a feleslegesség érzése és az anyagi problémák.
Az öregedés mint esély – könyvajánló
Fritz Riemann “Az öregedés művészete” című könyvében az élet utolsó negyedének lehetőségeiről ír, illetve felhívja a figyelmünket arra, hogy időben foglalkozzunk saját öregedésünk kérdéskörével, annak érdekében, hogy tartalmas idős kort élhessünk meg. Hangsúlyozza az élet értelmének személyes és egyéni keresésének, megtalálásának és elfogadásának lehetőségét is. A koherenciára való törekvés, az életcélokkal és életúttal való elszámolás mind ehhez kapcsolódó egyéni megoldások lehetnek, ezért hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik a téma iránt érdeklődnek, vagy érintettek.
A folytonosság iránti vágy minden generációnál jelen van, de az idősebbeknél fokozottan előtérbe kerül az életeseményekre való visszaemlékezés. Ebbe a családtagok, vagy a közvetlen környezet is bekapcsolódhat, régi családi anekdoták, hagyományok felelevenítésével, vagy akár fényképek közös átnézésével mi magunk is gazdagodhatunk, saját történetünk színesedhet.
Fritz Riemann
Az öregedés művészete
“Némelyeknek még sikerülhet együtt újat kezdeni, talán egy házassági tanácsadó vagy pszichoterapeuta segítségével. Mások cseberből vederbe kerülnek, ha partnert váltanak, mert ne a házasságban volt a baj, hanem önmagukban, mondjuk szeretet-képtelenségükben vagy azokban az illúziókban, amelyeket magukról egy elképzelhető élettársról vagy általában az életről tápláltak.”
Úgy érzi, hogy segítségre van szüksége?
Forduljon hozzánk bizalommal, és kérjen időpontot rendelőnkbe.
