Van azonban néhány jellegzetesség, ami felhívhatja a figyelmet arra, hogy a gyermek valamilyen pszichés nehézséggel vagy problémával küzd. Érdemes felfigyelni arra, ha hirtelen változást tapasztalunk gyermekünk megszokott magatartásában, ha ezek a szokatlan jelenségek vagy tünetek tartósan (kb. 1-2 hónap) fennállnak és ha ezek akadályozzák őt korábbi életvitele folytatásában.
Egy-egy kezeletlen pszichés zavar a gyermek fejlődését is befolyásolhatja, hiszen negatív hatásai megjelenhetnek a gyermek szociális kapcsolataiban vagy iskolai teljesítményében is. Ez különösen gyakori tanulási zavarok, ADHD, figyelemzavar, szorongásos- és hangulati zavarok esetében.
A szorongás mindig rossz?
A szorongás elengedhetetlen az emberi élet és fejlődés szempontjából, felnőttként is rendszeresen szembesülünk olyan helyzetekkel, amelyben szorongást élünk át. Számos kutatás igazolta, hogy a szorongásnak fontos szerepe van a fejlődésben, a megküzdési stratégiák kialakítására vonatkozó motivációban, és a túlélésben is. A szorongás motivál, jó teljesítményre sarkall, segíti a figyelmi koncentráció fenntartását és alapossá tesz. Tehát elmondható, hogy az időről-időre átélt szorongás teljesen normálisnak, sőt, hasznosnak is tekinthető. Bizonyos élethelyzetekben még az erősen fellépő szorongás sem utal pszichés problémára a gyermeknél. Gondoljunk csak vissza arra, hogy mit éreztünk egy-egy dolgozat vagy fellépés előtt, vagy milyen aggodalmak foglalkoztattak az új iskolába való belépés előtt.
A túlzott mértékű szorongás azonban egészségkárosító hatású is lehet. Azt, hogy a szorongás egy teljesen természetes, beavatkozást nem igénylő reakcióként, vagy valamilyen pszichés zavar jeleként jelenik-e meg, a klinikai szakpszichológusok és pszichiáterek az alábbi fejlődési szemlélet fényében mérlegelik gyermekek esetében.
Mikortól beszélhetünk pszichés zavarról?
Gyermekek pszichés problémájának megítélése során a szakemberek mindig figyelembe veszik a gyermek életkorát, az adott funkció vagy „tünet” normatív fejlődésének menetét, a probléma előfordulásának gyakoriságát és intenzitását is. Mindez elengedhetetlen annak vizsgálatához, hogy a gyermek életében tapasztalható jelenség a normális fejlődéssel járó természetes reakcióként, értelmezhető-e, vagy sem. Jó példa erre, hogy míg az idegenekkel szembeni félelem, vagy a szülőtől való elválás során jelentkező ún. szeparációs szorongás teljesen természetes reakció 1-2 éves gyermekek körében (vagy az óvodai beszoktatás időszakában), addig a későbbi életszakaszokban (pl. iskoláskor) már valamilyen pszichés probléma jelenlétére utalhat.
Hasonló dinamika írható le a gyermek esetleges bepisilését tekintve is. A jelenség teljesen természetes a szobatisztaságra való szoktatás időszakában, ha azonban a gyermeknek már tartósan kialakult a szobatisztasága, de ha egy későbbi életkorban ismét tartósan jelentkezik, az orvosi kivizsgálás mellett érdemes pszichés problémára is gyanakodni.
Az életkori összehasonlítás mellett mindig figyelembe kell venni azt is, hogy az adott nehézség a gyermek életkorához viszonyítva mennyire erősen jelentkezik, és mennyire tartósan van jelen.
Diagnosztizálható pszichés zavarról akkor beszélhetünk, ha a tünetek a gyermek életében funkciókárosodást is okoznak és negatívan befolyásolják az életminőségét. Emellett vizsgálandó az is, hogy az adott nehézség mennyiben hátráltatja a gyermeket fejlődésében, gátolja-e, hogy az adott életkori szakaszban jellemző fejlődési feladatokat elsajátítsa. Amennyiben a válasz igen, feltétlenül javasolt szakemberhez fordulni.
Szorongásos zavarok gyermekkorban
A szorongásos zavarban szenvedő gyermekek általában csendes, jól viselkedő, szófogadó, másokat nem bántó magatartást mutatnak, szemben azokkal, akiknek valamilyen magatartászavara van. Mivel ezeknek a gyermekeknek a viselkedése a környezet számára közel sem olyan megterhelő, mint azoké a gyermekeké, akik a külvilággal szemben agresszívak vagy engedetlenek, ezért gyakran sokáig észrevétlenek is maradnak a nehézségeik.
Sokszor az sem egyértelmű, hogy a gyermek nehézségeinek hátterében szorongás áll. Ugyanis a szorongás nem feltétlenül csak érzelmi, gondolkodásbeli vagy viselkedéses tünetek formájában jelentkezhet, sokszor szomatikus vagy testi tünetekre panaszkodik a gyermek (fáj a feje, hasa, hányingere van). Amennyiben testi tüneteket tapasztal a gyermekénél, az első lépés mindig az orvosi kivizsgálás. Csak akkor gyanakodhatunk a túlzott mértékű szorongás testi tünetekben való megjelenésére, ha az esetleges orvosi problémák már kizárásra kerültek.
Milyen tünetek utalhatnak szorongásra?
- A gyermek nem mer egyedül elaludni, rendszeresen rémálmok gyötrik
- Szobatisztasága kialakulását követően újra elkezd bepisilni
- Körömrágás, bőrtépkedés, hajának vagy szemöldökének/szempillájának tépkedése
- Változás az étkezésében: étvágytalan, vagy épp ellenkezőleg, tőle szokatlan módon habzsolva kezd enni
- Sokszor feszült, nehéz megnyugtatni
- Saját magához képest egyre szótlanabbá, csendesebbé, visszahúzódóbbá válik
- Nem mer megszólalni társaságban, a korábbiaktól eltérően nem mer barátkozni új közegben, félénkebbé válik
- Nem mer egyedül lenni, mindig a szülő társaságát keresi
- Hevesen tiltakozik az ellen, hogy óvodába, vagy iskolába menjen
- Nem tud döntést hozni, romlik az iskolai teljesítménye
- Gyakran beteg vagy panaszkodik szomatikus tünetekre (pl. fejfájás, hasfájás, hányinger, hányás)
Mikor érdemes felkeresni szakembert?
Összességében elmondható, hogy amennyiben a gyermek magatartásában változás áll be, arra mindig érdemes odafigyelni. Szülőként ilyenkor célszerű megpróbálni feltárni, hogy mi okozhatta a gyermek viselkedésének megváltozását. Előfordulhat, hogy a probléma megfogalmazása és a gyermekkel való átbeszélése önmagában is segít a nehézség feloldásában. Ha azonban a tünetek intenzívek, tartósan fennállnak vagy nehezítik a gyermek hétköznapjait, feltétlenül forduljon szakemberhez.
Akkor is érdemes lehet felkeresni egy szakembert, ha bizonytalan abban, hogy a gyermeke esetében tapasztalt nehézségek átmeneti zökkenők, amelyeken gyermeke önállóan is tovább tud lendülni, vagy olyan probléma megnyilvánulásai, melyek terápiás segítséget igényelnek. A szakember segítségével professzionális keretek közt tudják átbeszélni, hogy a gyermekénél tapasztalt nehézségek a fejlődés természetes velejárói, vagy esetleg érdemes különféle pszichológiai módszerekkel (pszichodiagnosztika) a probléma természetének és gyökereinek feltárása, a tünetet fenntartó mechanizmusok elemzése, és indokolt esetben pszichoterápiás kezelése is.
A gyermekkori szorongásos zavarok fajtái, és azok jellemzői
- Gyermekkorban a szeparációs szorongásos zavar, a
specifikus fóbia és a szociális szorongás zavar a leggyakrabban előforduló szorongásos
nehézség (ezek jellemzően körülbelül 100-ból 3-7 gyermeket érintenek). - Serdülőkorban már inkább a felnőttek körében
jellemző szorongásos nehézségek jelentkeznek, mint a pánikzavar, agorafobia
vagy generalizált szorongásos zavar (előfordulásuk ebben a korcsoportban 3-4%).
Az alábbiakban a gyermekek körében előforduló leggyakoribb szorongásos zavarokról olvashat egy rövid ismertetőt.
Szeparációs szorongásos zavar
Szeparációs szorongásos zavarról akkor beszélhetünk, ha a gyermek fejlettségének szintjéhez képest túlzott és irreális mértékben szorong a szülőtől való elválás miatt. Gyakran ennek gondolata is kiváltja a tüneteket, ami az érzelmi distressz mellett testi tünetekben (pl. fejfájás, hasfájás, hányinger, hányás) és rémálmokban is megjelenhet. A gyermek rendszeresen erős aggodalmat él át szinte minden olyan helyzetben, ami elválasztja a szülőtől: pl. ha a szülő elhagyja az otthont, ha a gyermek iskolába/óvodába megy, vagy lefeküdni a saját szobájába, ha más vigyáz a rá, amíg a szülőnek el kell mennie a dolgát intézni stb. A gyermekek gyakran heves aggodalmaktól szenvednek azzal kapcsolatosan, hogy szeretteikkel valami rossz dolog fog történni.
Fontos megjegyezni, hogy a szülőtől való elválás hatására fellépő szorongás egy bizonyos életkori szakaszban (kb. 1 éves kor körül) a fejlődés teljesen normális és természetes velejárója. Probléma akkor van, ha mindez későbbi életkorban jelentkezik, és nem csak alkalmanként, hanem tartósan jelen van (a diagnosztikai kritérium szerint minimum 4 héten át fennáll).
A szeparációs szorongás a gyermek életének számos területére kifejti negatív hatását. A folyamatos szorongás és aggodalmak miatt egyre nehezebben megy iskolába/óvodába, ami nem csak a tanulásban nehezíti, hanem a társas kapcsolatok ápolásában is, hisz nem tud önfeledten játszani társaival, hanem folyamatosan azon aggódik, jön-e, és ha igen, mikor jön érte a szülő? Gyakori náluk az iskolába indulás, a máshol alvás (pl. rokonoknál, barátoknál), az iskolai táborozás teljes elutasítása. Emellett gyakran tapasztalható, hogy a gyermek otthon is árnyékként követi a szülőt. Ha a szülő elmenne valahova (pl. boltba) hevesen tiltakozik, csak akkor engedi, ha ő is elkísérheti. A gyermekkori szorongásos zavarok közül a szeparációs szorongásos zavar a leggyakrabban fordul elő gyermekpszichológiai rendelőkben.
Specifikus fóbia
Specifikus fóbiák esetén egy konkrét tárgy, élőlény vagy helyzet vált ki heves, azonnali és a kiváltó ingerhez képest túlzott, irracionális félelmet a gyermekben. Ennek megelőzése érdekében a gyermek elkerüli a kiváltó ingereket, így a szorongás sem jelentkezik a hétköznapokban. Ha azonban valamilyen oknál fogva mégis szembesülnie kell a fóbia tárgyával, akkor azonnal erős tünetek jelentkezhetnek.
A fóbia tüneteit számos dolog kiválthatja, de gyermekek körében jellemző a fóbiás félelem a természeti jelenségektől (pl. vihar,villám), a vértől és ehhez kapcsolódón az injekciótól, a bizonyos helyzetektől való irreális félelem formájában (pl. zárt helyek), vagy állatokkal kapcsolatban (pl. kutya, macska, pók). A mindennapi életben akkor okoz valós nehézségeket a specifikus fóbia, ha annak tárgya olyan tényező, amivel a gyermek gyakrabban szembesül normál életvitele mellett is.
Szociális szorongás
Szociális szorongásról akkor beszélünk, ha a gyermek az olyan helyzetektől fél, amikor ki van téve mások véleményalkotásának, megfigyelésének, esetleges kritikájának. Ez megnyilvánulhat abban, hogy fél mások előtt megszólalni, szerepelni, enni, vagy idegenekkel találkozni. A félelmük alapja, hogy aggódnak amiatt, hogy viselkedésük vagy szorongásuk miatt megszégyenülnek mások előtt, vagy a többiek furcsának fogják őket tartani, és emiatt elutasítják őket. Emiatt a szociális szorongástól szenvedő gyermekek elkezdik egyre inkább elkerülni a számukra megterhelő helyzeteket (pl. nehezen barátkoznak, társaságban visszahúzódnak, felelésnél nem mernek megszólalni, sporteseményeken nem mernek képességüknek megfelelően teljesíteni stb.) és így egy olyan ördögi kör jön létre, ami folyamatosan fenntartja a tüneteket.
Szelektív mutizmus
A gyermek bár képes a verbális kommunikációra és beszédre, azt mégis következetesen és tartósan megtagadja bizonyos környezetben. Gyakori példája lehet ennek, hogy amíg a gyermek nagyon szűk családi környezetben nehézségek nélkül képes a kommunikációra, addig ha más emberek is jelen vannak, vagy iskolában/óvodában tartózkodik, akkor teljesen szótlan marad. Ez a funkcióromlást létrehozó állapot a későbbiekben nehezíti iskolai előmenetelének értékelését, és szociális vagy baráti kapcsolatainak kibontakozását is. A szelektív mutizmus gyakran társul más, a gyermek számára szenvedéssel járó szorongásos zavarhoz.
Akut stressz zavar és Poszttraumás stressz zavar (PTSD)
A szorongásos zavarok közé tartozik az úgynevezett akut stressz zavar és a poszttraumás stressz zavar is. Mindkettő esetében elmondható, hogy a gyermek valamilyen szokatlanul súlyos és megrázó traumának vagy eseménynek lesz az átélője vagy tanúja: közlekedési baleset, természeti katasztrófa, erőszakos cselekmény. Vagy olyan traumatikus eseményt él át tartósan, ami komoly stresszhelyzetet jelent számára: súlyos lelki vagy testi bántalmazást, vagy erőszakos magatartást tanúsítanak ellene. Ezekre a súlyosan traumatizáló eseményekre a gyermek nagyon erős félelemmel, rémülettel, tehetetlenséggel reagálhat, és a tünetek hosszú ideig is fennmaradhatnak. Ezek a súlyos pszichés nehézségek mindenképpen szakemberek segítségét igénylik.
Generalizált szorongásos zavar
Generalizált szorongásos zavar esetén a szorongás nem korlátozódik néhány kiváltó helyzethez, hanem az egész személyiséget átszövő, állandóan jelenlévő aggodalomként és félelemérzetként jelenik meg az emberben. Ilyenkor annyira erős a szorongás, hogy érzelmeit nem képes kontrollálni, folyamatos nyugtalansága, kimerültség és koncentrációs nehézségek lépnek fel, számos szomatikus tünettel is együtt jár. Gyermekeknél a valódi generalizált szorongás ritka, de serdülőkortól kezdve egyre gyakrabban tapasztalható ez a sokféle területet érintő, mindent átható, tartós szorongás.
Pánikbetegség
A pánik reakció és ennek talaján kialakuló pánikzavar szintén a szorongásos zavarok közé tartozik. Előfordulását tekintve inkább serdülőkorban és felnőttkorban jellemző pszichés nehézség.
A pánikzavar hatékony kezelése
Négy jellemző tünetnek kell teljesülnie, hogy megfeleljen a pánikroham diagnózisnak.
Teljesítményszorongás
A teljesítményszorongás nem egy önmagában álló pszichiátriai diagnózis, azonban gyakori előfordulása miatt érdemes néhány szót ejteni róla. Teljesítményszorongásról akkor beszélhetünk, ha a gyermek számára túlságosan fontossá válik a teljesítmény, folyamatosan jól szeretne teljesíteni, és emiatt fellép benne egy erőteljes szorongás azzal kapcsolatosan, hogy mi lesz, ha ez nem sikerül? Az esetleges várható negatív következményeket eltúlozza, katasztrofizálja. A teljesítményszorongó gyermekek rengeteg időt töltenek tanulással, de előfordulhat, hogy mégsem teljesítenek a képességeiknek megfelelő színvonalon. Ennek hátterében az áll, hogy a mindent átható szorongás és félelemérzet gátolja, hogy a gyermek egy-egy dolgozat, feleltetés, vagy iskolai számonkérés során valós tudásának megfelelően teljesítsen. Egy idő után az is előfordulhat, hogy annyira nehezen viseli a teljesítményhelyzetekben megjelenő szorongást, hogy iskolába sem szeretne menni, vagy különféle testi tünetek jelentkeznek nála (pl. fej- vagy hasfájás, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés).
Iskolafóbia
Ugyan az iskolafóbia nem önálló diagnosztikai kategória, azonban a jelenséggel gyakran találkozhatunk akkor, ha egy gyermek egy betegséget követően többé nem hajlandó, vagy csak nagyon nehezen, heves konfliktusok árán hajlandó iskolába menni.
Terápiás lehetőségek
Ugyan a szorongásos zavarok számos formát ölthetnek már gyermekkorban is, azonban közös bennük, hogy a gyermek számára szenvedést okoznak. A viselkedéses, a kognitív és szomatikus tünetek hasonló megjelenést ölthetnek a különféle zavarokban, mint ahogy az elkerülő magatartás tünetfenntartó ereje is közös bennük.
A pszichológiai terápiák közül különösen hatásos a kognitív viselkedésterápia, amely terápiás programok során pszichoedukáció, relaxáció, kognitív átstrukturálás, problémamegoldó módszer tanítása és alkalmazása valamint az új készségek birtokában történő képzeleti és gyakorlati expozíció is történik. A szülők aktív bevonása a gyermek terápiás megsegítésébe elengedhetetlen, az edukáció mellett hatalmas szerepük van abban, hogy segítsék a gyermeket abban, hogy az elkerülés helyett a terápia során elsajátított megküzdési stratégiákat alkalmazzák a hatékonyabb funkcionálás érdekében.
Különösen súlyos esetekben gyógyszeres terápia alkalmazásának szükségessége is felmerülhet, azonban az elsődlegesen választandó terápiás módszer gyermekkori szorongásos zavarok esetén a pszichoterápia. Gyógyszeres kezelést is kizárólag pszichoterápiával kiegészítve érdemes alkalmazni.
Úgy érzi, hogy segítségre van szüksége?
Forduljon hozzánk bizalommal, és kérjen időpontot rendelőnkbe.
