A neurofeedback módszerről röviden
A neurofeedback a biofeedback eljárások egy fajtája. Ez utóbbi a kevésbé vagy egyáltalán nem tudatosuló fiziológiai funkciók műszeres mérése, valamint a kapott eredmények visszajelzése azzal a céllal, hogy az egyén megtanulja kontrollálni a testi működéseit. A neurofeedback a központi idegrendszer, azon belül is elsősorban az agykéreg működését méri, és arról ad visszajelzést a résztvevőnek. Alapja az elektroenkefalográfia, rövidítve az EEG, vagyis az agyi oszcillációkat, hétköznapi nevükön az agyhullámokat mérő műszer. A neurofeedback tréningek során a tréning alanya visszajelzést kap a saját agyműködéséről, és képessé válik megtanulni, megváltoztatni a rá jellemző agyhullám mintázatot.
Általánosságban két alkalmazási területet különíthetünk el:
- Idegrendszeri, vagy az idegrendszert is érintő problémák kezelése (ADHD/hiperaktivitás, figyelemzavar, idegrendszeri éretlenség, szorongás, depresszió; tanulási nehézségek, diszlexia, diszkalkulia, alvászavarok, stresszkezelés, agysérülések, stroke vagy születési rendellenességek esetén rehabilitáció, állapotjavítás; epilepszia, memóriaproblémák, demencia; alkoholizmus, függőségek stb.)
- Ha iskolai, munkahelyi, vagy valamilyen egyéb (pl. sport) teljesítményt akarunk növelni. Ezt a tréning típust nevezik csúcsteljesítmény tréningnek is.
Számos gyakorlati megoldás született a különböző neurofeedback tréningek során, ahogyan visszajelzést lehet adni a résztvevőnek. A mi praxisunkban az vált a legmegszokottabb gyakorlattá, hogy a tréningek során a kezelt személy filmet vagy animációt néz, és amennyiben az általa meghatározott céloknak megfelelő agyhullámokat produkál, a képernyő világos lesz. Ellenkező esetben a kép elsötétül. Az így megszerzett kontroll, segít abban, hogy az agykéregnek azon hálózatait és folyamatait erősítsük, melyek részt vesznek az érzelemszabályzásban, és -vagy kognitív folyamatokban.
A neurofeedback menetét a következő ábra szemlélteti:
A hullámtevékenység fajtákról, valamint a hozzájuk rendelt funkciókról, illetve állapotokról a következő ábra segítségével tudhatunk meg többet:
Leegyszerűsítve tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy a kliens céljai alapján megfelelőnek ítélt tudatállapotok szándékos kiváltását igyekszünk megtanítani a résztvevőknek.
Felméréseinken és amikor megtervezzük a neurofeedback tréningeket a következő három tényezőt szoktuk figyelembe venni, ezekre tudunk a legjobban hatni:
- Az idegrendszer válaszkészsége, delta, théta aktivitás (Ez szorosan összefügg az idegrendszer érettségével.)
- Figyelmi folyamatok, théta/béta1, SMR
- Szorongás, béta2
Néhány szó az ADHD-ról
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (attention deficit hyperactivity disorder, ADHD) neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség. Bár hasonló problémák időnként bármely egészséges embernél jelentkezhetnek, csak akkor beszélünk róla mint betegségről, ha ezek meghaladnak egy bizonyos mértéket, azaz a szokottnál tartósabbak, erősebbek, és egyszerre több gond is tapasztalható. Az ADHD diagnózis akkor állítható fel, ha gyermek saját korcsoportjától eltérést mutató, figyelemzavarra, túlzott mozgékonyságra és impulzivitásra utaló tünetegyüttese legalább fél éve tapasztalható.
Az ADHD főbb tünetei:
- Gyenge koncentrációs készség, a figyelmi fókusz fenntartásának/váltásának zavara
- Hiányos impulzuskontroll, az érzelmi-hangulati szabályozás zavara
- Hiperaktivitás, az aktivitás szabályozásának zavara
Az ADHD, illetve a figyelmi zavarok és a hiperaktivitás szerepet játszhat a felvett viselkedés mintázaton át, a genetika és a környezet is. Más, nem-genetikai eredetű fizikai okok is összefügghetnek vele, mint a koraszülöttség, vagy az agy prefrontális (homloki) részének sérülése. A neurofeedback egyik leggyakoribb alkalmazási területe az ADHD kezelése, illetve a figyelmi képességek fejlesztése. (Sok vita övezi a kiváltó okokat és azok egymáshoz való viszonyát, egy külön cikket is kitennének az ezzel kapcsolatos megközelítések, elméletek.)
Az ADHD-ról Neurofeedback tréner szemmel
Az ADHD, illetve az ehhez hasonló figyelmi és magatartási zavarok hátterében az esetek döntő többségében négy agyhullám mintázat, illetve ezek kombinációi fordulnak elő:
- Magas és kiterjedt delta hullámértékek – túl az ADHD-n ez sok egyéb más zavart okozhat, jelezhet.
- Az agy centrális (fejtetőhöz közeli) régiójában magas théta és alacsony béta értékek – az ilyen mintázatot mutató gyermek klienseket gyakran az „idegrendszeri éretlenség” jelzővel illetik.
- Magas béta2 hullámértékek az agykéreg nagy, sokszor teljes területén – ez a szorongás, vagy a túlpörgésre való hajlam jele. Őket gyakran egyszerűen csak „szorongók”-nak nevezzük.
- Magas frontális (homlokhoz közeli) alpha értékek – amennyiben ez nem a kialvatlanság jele, akkor sokszor az ilyen kliensek túlságosan is élénk képzelőerővel bírnak. Őket nevezzük a saját praxisunkban „álmodozók”-nak. Ezzel a mintázattal a szakirodalom korlátozottan foglalkozik. A saját megfigyeléseinkre alapozva ugyanakkor érdemesnek tartottuk ennek a kategóriának a megemlítését is.
Magas és kiterjedt delta hullámértékek
Amennyiben éber állapotban a korosztályi átlagnál lényegesen magasabb delta értékeket mérünk, okkal feltételezhetjük, hogy valamilyen zavarral van dolgunk. A probléma az éppen aktuális kialvatlanságtól az epilepsziáig nagyon
sokrétű lehet. A közös pont a magas delta érték. Ezek a hullámok elsősorban alvás alatt jelentkeznek legintenzívebben, az éber állapotok felé haladva csökken az intenzitásuk, és az előfordulási gyakoriságuk. Mélyalvás során jó, ha nagy deltáink vannak, ez a lassú oszcilláció erősíti azokat az agykérgi hálózatokat, melyeket a napközbeni tevékenységeinkkel igénybe vettünk, így másnap felébredve jó eséllyel hatékonyabbak lehetünk. Ez a neuroplaszticitás egyik folyamata. Az intenzív ébrenléti delták jelenthetik azt, hogy az érintett agyi területek, és azok funkciói aktuálisan nem, vagy csak részlegesen érhetőek el. Minél kiterjedtebb és intenzívebb a nappali „deltázás” annál több idegrendszeri zavar jelentkezhet. A súlyosabb eseteknél, ahol több agyi terület is érintett, ott jelentkezik az autizmus spektruma, itt több kognitív funkció is kiesik, vagy zavart mutat. Előfordulhat részleges érintettség, is mint az ADHD esetében.
Számos ilyen gyermek kliens az átlagosnál gyorsabban fejlődik az élet több területén (pl. mozgás vagy szociális intelligencia) és kimagasló teljesítményt is nyújt, de más területeken az átlagnál jóval gyengébben szerepel (pl. matematikai intelligencia, írás olvasás).
Amikor ezzel a mintázattal van dolgunk, a tréningek során a delta hullámok erejét csökkentjük elsősorban.
Magas théta és alacsony béta értékek – „idegrendszeri éretlenség”
Ezekben az esetekben a mért agyi aktivitásra jellemző, hogy az alacsony frekvenciájú hullámok (delta és théta tartomány) értékei a korosztályos normához képest emelkedettek. Ezzel párhuzamosan a magasabb hullámok (béta1 tartomány) pedig a korosztályi átlagértékekhez képest gyakran alacsonyabbak. A figyelemzavar, illetve a mértékének a megállapítására használjuk a théta és béta1 frekvencia tartományok ugyanazon agyterületen egymáshoz mért értékeinek a hányadosát. A figyelmi folyamatok szempontjából kiemelten fontos théta/béta1 hányados értéke a fejtetőn, középen (centrálisan). Ha a figyelemzavart jelző határérték gyermekkorban 3 felett van, az ADHD gyanúja ekkor merül fel. Fontos hozzátenni, hogy ez nem számít orvosi diagnózisnak. Ilyen esetekben leegyszerűsítve arról van szó, hogy a központi idegrendszer bizonyos funkciók tekintetében nem éri el a korosztályi átlagot. Ezekben az esetekben elsősorban a centrális régióban csökkentjük a théta, és növeljük a béta1, SMR amplitúdót.
Az SMR megnő, (deszinkronizálódik) a mozgással, a mozgás képzeletével és a mozgás előkészítésével (ez az eseményhez kapcsolódó deszinkronizáció-ERD), és csökken vagy (szinkronizálódik, ez az eseményhez kapcsolódó szinkronizáció-ERS) a mozgás utáni időszakban vagy a relaxáció során. Az SMR-egyúttal a szenzoros információ csatornája is.
A béta1 hullámok alacsony amplitúdójúak és többféle frekvenciát mutathatnak, és gyakran társulnak aktív figyelmet vagy koncentrációt igénylő gondolkodási folyamatokkal. Az agykéreg motoros területén a béta1 hullámok a különböző izommozgásokhoz kapcsolódnak, elsősorban statikus és izotóniás mozgások szabályzásában vesznek részt. Továbbá a mozgásunk irányába létrejövő változásokról ad információt.
A béta1 és SMR tréning típust tanulmányozták idáig legtöbbet, kontrollált kísérletben hatékonyaknak bizonyultak a következők fejlesztésében: fenntartott figyelem, memória, térbeli rotáció, reakcióidő és komplex pszichomotoros készségek, nyugodtság és csökkent teljesítménykényszer, fokozott alvási oszcillációk, melyek az emlékezeti folyamatok javulásával társulnak.
Ez a tréning protokoll hasznos lehet egyébiránt bárkinek, akinek kiemelten fontos a megfelelő koncentráció, vagy kimagasló teljesítményt kell hozniuk (Pl. menedzserek, élsportolók, sofőrök, diákok stb.)
Magas béta2 hullámértékek – „szorongók”
A szorongás sokféleképen nyilvánulhat meg, lehet előnyös, serkentheti teljesítményünket, illetve gátolhat minket, ha a vélt vagy valós félelmeink elhatalmasodnak rajtunk. Ilyenkor alakulhat ki pánik, fóbia vagy hipochondria. Ezek az állapotok lefoglalják, felemésztik az idegrendszeri erőforrásainkat, emiatt érthetően már kevesebb kapacitásunk jut arra, hogy a feladatainkra úgy tudjunk koncentrálni, ahogy egyébként tudnánk és szeretnénk. A túlzott szorongás állapota a fokozottabb béta2 aktivitásban tükröződik. Tréningjeink során csökkentjük a béta2 hullámok amplitúdóját, ezzel erősítve az érzelmi rezilienciát, és fokozzuk az érzelemszabályozó képességet.
Magas frontális alpha értékek – „álmodozók”
Amikor erről a mintázatról értekezünk, a gyakorlatban megfigyelhető adatokra és eredményekre alapozunk. Ezekben az esetekben fordulnak elő az úgynevezett a disszociatív állapotok, amikor az egyén szinte „kilép” az őt körülvevő helyzetből, vagyis olyan szinten elkalandozik a figyelme, mintha ott sem volna. Az ilyen kliensek élénk képzelőerővel rendelkeznek, ugyanakkor ezt a képzelőerőt nem tudják kellő hatékonysággal kordában tartani. Az EEG mérések során az ilyen klienseknél a korosztályi átlaghoz képest emelkedett alpha hullámtevékenységet tapasztalhatunk a frontális agyterületeken. Ezeket az emelkedett értékeket csökkentjük a tréningek során.
Összefoglalás
A neurofeedback egy modern természettudományos alapokon nyugvó fejlesztő módszer, melynek hatékonyságát kontrollált kutatási körülmények között igazoltak a következőkre: a fenntartott figyelem, az orientációs és végrehajtó figyelem, a térbeli rotáció, a reakcióidő (RT), a komplex pszichomotoros készségek, az implicit memória, a felismerési memória, a hangulat és a pszichés jóllét.
A jelentkezés menete:
1
2
3
