A fiatal felnőttel leválási nehézségei, avagy „anyanemár…”
Családterápia során a minket felkereső családoktól általában már az első alkalommal tájékozódhatunk arról, hogy éppen melyik családi életciklusban zajlanak a mindennapjaik és gyakran az is kiderül, hogy a nehézségeik ehhez kapcsolódnak.
Mit is jelent a családi életciklus és melyek azok a problémák, amelyek egy-egy adott szakaszban felmerülhetnek?
Ha a család fogalmát szeretnénk definiálni, segítségül hívhatjuk azt a tudományos meghatározást, amely „természetes módon, több stádiumon keresztül, dinamikusan fejlődő egységként tekint a családra. Olyan rendszerként, ami a sajátos szerveződésén belül folyamatos változásban van, mégis biztosítja a benne élők számára a folytonosságot.”
Normatív krízisek
A különböző életesemények, mint például a házasságkötés, az első-, második- vagy ikergyermekek születése, a serdülőkorba lépés, az önállósodás, a kirepülés a családból, a nyugdíjba vonulás vagy a társ elvesztése, mind-mind nagyfokú alkalmazkodásra, komoly változásra késztetik a családot. Lezárul egy időszak és egy másik kezdődik, amiben új szerepek, azokhoz kapcsolódóan pedig új feladatok jelennek meg, ezek új kihívások elé állítják a családtagokat. Ilyenkor a család igencsak sebezhető, hiszen mindenki másként éli meg a változást és nem feltétlenül egyidőben vagy azonos tempóban reagálnak a család tagjai a változóban lévő életükre, illetve egymásra.
A sikeres megoldásokhoz szükség van nagyfokú rugalmasságra, így alapesetben ezek a változások csak átmenetileg borítják fel a korábbi rendet. Kialakul egy újfajta egyensúly, amit még képes a család jól szabályozni, amiben mindenki megtalálja majd az új helyét. Ez persze nem szokott minden esetben zökkenőmentesen történni. Hol rövidebb, hol hosszabb idő alatt szerveződik újra egy család. Ezek az életciklus váltások normális jelenségek és csak átmeneti krízis időszaknak tekinthetőek, ami után egyfajta állandóság következik a következő váltásig. A változás néhol kevesebb, de inkább több feszültséggel, stresszel jár együtt és az is előfordulhat, hogy nem sikerül kialakítani az új stabilitást, ami negatív következményekkel jár a családtagok számára.
Mi történik, ha nem sikerül ezeket megoldani?
Az önálló élet megkezdését akadályozhatja a szülő
Például az, hogy egy fiatal felnőtt elköltözése az eredeti családjától nem, vagy csak nagyon nehezen, esetleg komoly konfliktusok árán történik meg, mert túlságosan fogják még a szülők a kezét. Nem engedik valódi módon felnőni, önállósodni. Főznek rá, mosnak rá, ügyes-bajos dolgait intézik, van kulcsuk a „gyerek” lakáshoz, ahol és kitakarítanak. Érdemes ilyenkor a határokat újra definiálni a családban, hiszen már nem önállótlan kisgyermekről van szó, akiről a szülőknek kell gondoskodni az élet alapvető területein. Nem mindig könnyű a szülőnek a korábbi kontrollt elengedni, sokszor győz az „ő mindig az én gyerekem marad” hozzáállás a szülő részéről.
A párválasztást is nehezítheti a szülő
Ha a szülő nehezen fogadja el vagy kifejezetten ellenzi a fiatal párválasztását – akár nyíltan, akár nem – ez további összeütközést generálhat a családban. Lehetséges, hogy a szülők nem találják elég ilyennek, vagy olyannak a párjelöltet, miközben esetleg megfeledkeznek róla, hogy nem nekik kell választaniuk. Az is gyakori, hogy úgy érzik, meg kell védeniük gyereküket egy esetleg rossz kimenetelű párkapcsolattól, vagy egy csalódástól. De hát csalódások, kudarcok nélkül nincs fejlődés, ezek szükségesek ahhoz, hogy valaki kompetens felnőtté váljon. Így nemcsak egy kudarctól, hanem egyben a fejlődéstől is „megvédik” a gyereküket.
Kapunyitási pánik?
Kicsit más bonyodalmakat okoz, ha a fiatal nem meri elhagyni a szülői házat, pedig a szülő mindent megtesz ennek érdekében, ez az un. ’kapunyitási pánik’, ami az utóbbi években egyre gyakoribb jelenség. Megriadhat a nyakába szakadó önállóságtól, a fokozott felelősségvállalástól. Ilyenkor mindent elkövet, hogy maradhasson, akár egy újabb iskolába is beiratkozik, csak még élvezhesse a szülői otthon melegét és kényelmét, a szülők gondoskodását. Így viszont igen könnyen beragadhat az eredeti családjába. Itt nem a gazdasági körülmények miatti kényszerű együttélés kizárólag az, ami a leválást lassítja, hiszen nem könnyű lábra állni és stabil egzisztenciát teremteni, szülői támogatás nélkül. Ebben az esetben valamiféle érzelmi elakadás is feltételezhető a háttérben, ami akadályozza a fészek elhagyását.
Általában elmondható, hogy érdemes kicsit tágabbra nyílt objektívvel szemlélni ezeket a jelenségeket és a családdal közösen terápiára jelentkezni, hiszen a változás mindenkire kihat és a közös munka során segítséggel mindenkit érintő és mindenki számára elfogadható, új megoldásokat találhatnak a családok a továbblépéshez, annak érdekében, hogy mindenki a helyén legyen és a szükséges fejlődést ne akadályozza semmi.
A jelentkezés menete:
1
Töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat, amit az alábbi gombra kattintva érhet el. Az űrlap kitöltése nem jár semmilyen kötelezettséggel.
2
Az űrlap elküldése után egy rövid kérdőívet küldünk e-mailben. Annak visszaküldése után hamarosan jelentkezünk telefonon és egyeztetünk Önnel megfelelő időpontot a kollégánkkal való személyes vagy online találkozásra.
3
Az első találkozás során a problémáról és a módszerről besélgetsünk, célunk, hogy a 2-3. alkalom végére megkössük azt a „szerződést”, ami mentén a közös munka során a változásokért dolgozunk és amelyben az idői keretekben is magállapodunk.
