Miért jó a családterápia?

A családterápia fókuszában a személyek közötti kapcsolati sajátosságok és működések állnak.

A család, mint rendszer

Ez a módszer úgy gondolkodik a családról, mint egy zárt rendszerről, például egy fűtésrendszerről, amelybe bármelyik pontján, ha „belenyúlunk”, az a rendszer egészére hat. Tehát mindenki hatással van mindenkire.

Ha felborul a családi egyensúly

Minden rendszer egyensúlyra törekszik, ezért, ha valahol felborul az egyensúly, akkor a rendszer egésze reagálni fog erre: mint egy közös csónakban mindenki újra helyezkedni kezd, egészen addig, míg egy új egyensúlyi állapot létre nem jön a családban.

Nem hibásokat keres

A módszer nem ok-okozati módon gondolkodik, tehát nem hibásokat keres, inkább azt vizsgálja, hogy a jelenlegi helyzet létrejöttéhez ki mivel járult hozzá – egyesek például a hallgatásukkal, vagy a kivonulásukkal, sokkal passzívabb módon, mint mások, viszont az egyensúly hiányára ez is ugyanolyan hatással van.

A tünetet a család hozza létre?

A családterápiás gyakorlatban az egyénnél megjelenő pszichés, vagy esetleg (leginkább a gyerekeknél) pszichés eredetű fizikai tünetet a család egészének tükrében kell megérteni. Hiszen az egyéni problémát, a családi- vagy párkapcsolati konfliktusokat, krízisket a család, vagy a pár közösen „hozza létre”.

A családterápia tehát a konfliktusok és problémák gyökerét a családi kapcsolatok szintjén keresi és ott is igyekszik változást létrehozni. Változást az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, és a viselkedésben.

Hozott problémák a születési családból – transzgenerációs minták

A terápia a jelenre fókuszál, de felismeri és igyekszik korrigálni a múltbeli történések, akár a születési családokból hozott transzgenerációs minták hatásait.

Fontos a hibáztatás-mentes, közös felelősségvállalás, hiszen a családtagok a saját életük legjobb szakértői, az ő erejük adja a változás erejét.

Mikor ajánlunk családterápiát?

Családterápiát ajánlunk azokban az esetekben, amikor:

• Családi konfliktusok, kapcsolati elakadások, a párbeszéd befagyása esetén,
• Válás előtt és után,
• Gyerekeknél jelentkező különféle problémáknál: viselkedési-, szociális-, vagy tanulási zavarok,
• Kamaszkori krízisek idején,
• Mozaikcsalád létrejöttekor,
• Életciklus váltásoknál: óvoda-, iskolakezdés, gyerekek kirepülése, költözés, stb.
• Fizikai tünetek esetén bármelyik családtagnál (organikus okokra nem visszavezethető)
• Betegség, haláleset, gyász esetén,
• Evészavaroknál – számos kutatás igazolta, hogy különösen hatékony a családterápia az evészavarok kezelésében.
• Gyerekvállalásból, gyereknevelésből adódó problémák, konfliktusok kezelésére,
• Különleges élethelyzetekben: örökbefogadásnál,
• Mindenféle családi krízisben.

Minél előbb kezd bele egy család helyzete megjavításába, annál nagyobb eséllyel sikerülhet helyrehozni, örömforrássá és támogatóvá, konstruktívvá tenni a családot.

A családterápia nem helyettesítője a mediációnak a válási folyamatban, míg előbbi a családterapeuták, utóbbi a mediátorok feladata.

Mi történik a családterápián?

A családterápiás folyamatot két családterapeuta kíséri a lelki folyamatok komplexitása miatt. Az ülések időtartama két egyéni konzultáció hosszú, 2×50-55 perc és kéthetente kerül sor a találkozásokra.

Aktív jelenlét
A családterápia során jellemző a családterapeuta fokozottabb aktivitása, a kliensek „megmozgatása”, aktivizálása a hagyományosnak számító beszélgetésen túl. Gyakran alkalmazunk különféle non-verbális technikákat, például szoborépítést, dramatikus elemeket, más játékos feladatokat, vagy a képzeletre, a megtapasztalásra, az átélésre irányuló aktivitásokat. Ennek célja, hogy a „fejjel” megválaszolható kérdéseken túl a klienseket új élmények átélésén át segítsük a problémájuk átlátásában és megoldásában, új kommunikációs formák és viselkedések kipróbálásában. Ezért adunk rendszeresen otthoni feladatokat is.