A mesélést, mesehallgatást általában a gyerekkorhoz kötjük, milyen jó is egy gyermeknek, ha mesélnek, ha könyvek veszik körül. Ebben az írásunkban viszont arra is szeretnénk kitérni, hogy a felnőttek életében milyen szerepet tölthet be a mese.
Ha a gyerekekre gondolunk, szinte mindenki számára egyértelmű, mennyire jótékonyak a mesék. Számtalan dolgot tanulnak meg a világból, rengeteg megküzdési lehetőséget és választási utat találhatnak és próbálhatnak ki gondolatban. Növekszik bennünk az együttérzés önmagukkal és másokkal szemben, hiszen megélhetik a fájdalmat, az örömöt. Azonosulhatnak bárkivel, akivel csak szeretnének: lehetnek győztesek akkor is, ha esetleg a való életében ez nincs is így.
Még jobb, ha esetenként olyan mesét is hallanak, amit nem olvasnak, hanem fejből mondanak, vagy akár olyat, aminek ők a főszereplői: történetek az ő mindennapjaikról, megküzdéseikről.
A gyermekkori mesehallgatás előnyeit számos kutatás is igazolta: fejlődik a szókincs, élénkebbé válik a fantázia, jobb lesz a rajzkészség, az iskolában pedig majd könnyebben megy az olvasás-írás. Ezen túl ne feledkezzünk meg a biztonságos, meghitt hangulatról, a történet feldolgozása során kialakuló beszélgetésekről sem, melyek a szülővel összebújva mesét hallgató gyermeknek rendszeres, a személyiség fejlődését pozitívan elősegítő élménye lesz.
Felnőttként mesével foglalkozni talán furcsának és szokatlannak tűnhet, hiszen mi már “túl vagyunk” ezeken a dolgokon, ismerjük a rációt, benne élünk a rideg valóságban, minek álmodozni, elmenekülni egy álomvilágba. Holott a felnőttek számára is lehet mondanivalója a mesének, a jókor mondott vagy olvasott mesének. Hiszen nemcsak gyerekként szembesülünk problémákkal, nehézségekkel, hanem felnőttként is, új és új nehézségekkel találkozunk szinte nap, mint nap. Mindre nem lehet kész válaszunk, forgatókönyvünk. A mesékben ősi tudás halmozódik fel, amelyből bármelyik életszakaszunkban bátran kérhetünk és kaphatunk is segítséget, olyan fordulatot, ami nekünk is segíthet.
A népmesék az egységes és egylényegű világkép részeként az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozások egyik eszköze. A világ és a benne élő emberiség helyes működésének alapjául szolgáló Rend (üdv, egység) elveszítésének és megtalálásának forgatókönyveit mutatja meg, létfontosságú információkat közölve a világ működéséről és az ember életfeladatairól.
A mesék még abból a korból származnak, amikor a világkép nem volt annyira töredékes, nem volt annyira ellentmondásos, mint ma. A mesék, népdalok, találós kérdések, népi díszítő művészet, tájépítészet, öltözködés, egységessége adott egy kiszámítható keretrendszert.
A mese gyógyító erejét, jótékony hatását a mesével való kapcsolat, ehhez az egységes rendszerhez való kapcsolódás segítségével fejti ki. Ezzel kapcsol minket össze a mese. Újraéleszti bennünk a gyermekkorban megtanult képi gondolkodást, amelynek segítségével rálelhetünk a helyes útra. A mesék azt tanítják nekünk, hogy:
-
- a világ működésében az egyensúly megbomolhat, de az egyensúlyt helyre lehet és kell állítani;
- az életet, a minket körülvevő környezetet tisztelnünk kell;
- az idősekben rejlő tudást és a hagyományokat tisztelnünk kell;
- lehetőségünk van az önmegváltásra: az ember képes saját magát meggyógyítani és egy magasabb szellemi szintre emelni.
A mesékkel való találkozás családi vagy közösségi élménye felerősíti érzékszervi érzékeléseinket, egymást támogató társas közeget tud teremteni, testi és lelki működésünket optimalizálja. A mesékben leírt történetek által közvetített gondolkodási módok felhasználhatóak a mindennapi életben elénk táruló problémák megoldásában. A rendszeres mesehallgatás mind gyermek-, mind felnőttkorban egyaránt segíti egy nyugodtabb működésmód elsajátítását, a minket érő stresszorokkal való megküzdési stratégiáink erősítését, vagy hatékony kialakítását.
