Stressz
Stressznek nevezzük szervezetünknek azt a nem specifikus válaszát, melyet bármilyen, a külső környezetből érkező igénybevételre, vagy megterhelésre ad reakcióként. Az első nagy tévhit a stresszel kapcsolatban, hogy az a külvilágból jön, pedig igazából ez a mi reakciónk. A pszichológiai stressz állapotába kerülünk, amikor úgy ítéljük meg, hogy az adott helyzet kezeléséhez, vagy a minket érő inger elviseléséhez nem áll rendelkezésünkre elegendő erőforrás. Valójában a környezetből eredő külső ingerek, a stresszorok, melyek szervezetünkre gyakorolt hatása kellemetlen testi változásokban vagy lelki reakciókban nyilvánul meg. Ez azért van, mert ezen hatások bekövetkezésére nem tudunk felkészülni, nem tudjuk kontrollálni. Úgy éljük meg őket, hogy képességeink határát feszegetik, a kudarc átélésének lehetőségét hordozzák magukban, így negatívan hatnak az énképünkre.
Vegyünk egy hétköznapinak mondható példát: ha a gyerek reggel iskolába indulás előtt közli, hogy elfelejtette kimosatni a tesi cuccát, amire aznap mindenképpen szüksége van – ez egy stresszor-. Ha ettől kiborulunk, sikító frászt kapunk, és azt érezzük, hogy ott helyben felrobbanunk, na ez a reakció a stressz. Mivel mindannyian mások vagyunk személyiségünkben, vérmérsékletünkben, viselkedésünkben, ezért különbözően élhetünk meg teljesen hasonló élethelyzeteket. A stresszorokkal való megküzdési képességünk egyrészt a velünk született temperamentum és a hozott családi minták, másrészt az életünk során szerzett tapasztalatink során alakul, és önismereti munkával jelentős mértékben fejleszthető.
Krízis
Bármennyire is furán hangzik, de a krízisállapot természetes velejárója személyiségünk fejlődésének. Születésünktől kezdve különböző fejlődési szakaszokon megyünk keresztül, és minden egyes életszakaszunknak megvan a maga megoldandó feladata, krízise. Ha ezt sikeresen „túléljük”, és személyiségünk új konfliktus megoldási stratégiákat tud kialakítani, sikerrel léphetünk tovább. Mivel az élet nem egy „habostorta”, előfordul, hogy az előbb említett normatív kríziseken felül életünk néhány fontos tényezője hirtelen megváltozik – elvesztjük a munkahelyünket, válságba jut a párkapcsolatunk, a szomszédos országban háború tör ki -, és ezek az akcidentális kríziseket veszteségként realizáljuk. Amikor ez a kétféle krízis egyszerre jelenik meg életünkben, fokozottan sérülékenynek érezhetjük magunkat, és ebből az élethelyzetből egyedül, segítség nélkül nagyon nehéz továbblépni. A krízis további fontos ismertetője, hogy egy jövőbeli élethelyzettel kapcsolatos, és általában 4-6 hét alatt lezajlik.
Trauma
Az, hogy a krízist kiváltó negatív életesemény traumatikus hatásúvá válik-e, függ az aktuális személyiségfejlődésünk szakaszától, az adott nehézséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatainktól, az aktuális pszichés állapotunktól és a minket körülvevő társas környezet meglététől, támogatásától. A trauma fogalma olyan állapotot jelöl, amikor olyan váratlan és heves lefolyású esemény elszenvedője, szemtanúja lesz valaki, mely halálos fenyegetettséggel, súlyos sérüléssel jár, a fizikai vagy pszichés integritás elvesztésén túl intenzív félelmi, szorongásos vagy tehetetlenség érzéssel járó reakciót vált ki. Traumatikus reakciót okozhat egy közlekedési baleset, gyermekkori fizikai vagy érzelmi elhanyagolás, bántalmazás, háborús esemény. Fontos kiemelni, hogy a trauma is teljes mértékben egyéni reakció az általunk traumatikusnak megélt élethelyzetre, és minden esetben múltbéli eseményhez kapcsolódik.
Depresszió
Ha egy stresszor által kiváltott helyzetre hosszabb ideig nem találunk megnyugtató megoldást, szervezetünk a stresszreakció által generált készenléti állapotban nagyon sok energiát használ fel, ami különböző kellemetlen testi és lelki tünetek állandósulásához vezethet. A depresszió egy olyan hangulatzavar, ami több mint két hétig fennáll, és többnyire lehangoltságot, fizikai és szellemi teljesítménycsökkenést, érzelmi – és viselkedés változást eredményez. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint napjainkban ez a mentális betegség jelenti a legnagyobb egészségügyi terhet a világon, és a nőket kétszer olyan gyakran érinti. A depresszió kialakulását egyfajta genetikai hajlam is elősegíti, ehhez társulnak külső kiváltó tényezők, melyek lehetnek korai, negatív életesemények, traumák, komoly veszteségek, illetve a stresszorok.
A stresszorokkal, krízishelyzetekkel és a depresszióval való hatékony megküzdésben, a traumák feldolgozásában mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.
A jelentkezés menete:
1
2
3
