Mik is pontosan a sémák és milyen hatással vannak mindennapjainkra?
A sémák kora gyermekkorban kialakult, átfogó és széleskörű hiedelmek vagy hálózatok magunkról és másokkal való kapcsolatainkról. Ezek a hálózatok emlékekből, érzelmekből, testérzetekből és kogníciókból tevődnek össze. Vannak pozitív és maladaptív sémáink is. Akkor nevezünk egy sémát maladaptívnak, ha jelenlegi életünkben problámákat és diszfunkcionális viselkedéseket okoz, annak ellenére, hogy kialakulásának idejében feltehetően a javunkat szolgálta. Pl. ha gyermekkorunkban úgy éreztük, hogy akkor vagyunk értékesek (akkor elégültek ki pl. kötődési szükségleteink), ha jól teljesítünk, akkor ennek a sémának a fennmaradása és megszilárdulása felnőttkorban maximalizmushoz vagy munkában való túlvállalásokhoz és túlterhelődéshez vezethet.
Pozitív sémák
Fejlődésünk során a pozitív sémáink úgy alakulnak ki, hogy az alapvető szükségleteinket többé-kevésbé kielégítette környezetünk (természetesen nem lehet egy gyermek szükségleteit mindig tökéletesen betölteni, inkább arról szól a szükségletek kielégítése ebben a kontextusban, hogy nem szenvedtünk nagy hiányt vagy nem voltak nagy elcsúszások a mi igényeink és a környezetünk között). Ezek a pozitív sémák lesznek az ún. „pozitív gombjaink” vagy „pozitív szemüvegünk” a világgal szemben. Így alakulhat ki pozitív hozzáállásunk a világgal, önmagunkkal és másokkal szemben.
Maladaptív sémák
De időnként az élet igazságtalan és előfordul, hogy olyan szükségleteink maradnak feltöltetlenek, melyek nagy érzelmi fájdalommal járnak. Ilyenkor jönnek létre az úgynevezett „fájdalmas érzelmi pontjaink” vagy „érzelmi gombjaink”. Amikor a jelenlegi szituáció valamilyen módon kapcsolódik ezekhez a gombjainkhoz, akkor aktiválódnak az adott sémához tartozó emlékek, testérzetek, kogníciók és érzelmek. Bár a kiváltó helyzet más, mi mégis ugyanazt éljük át, mint a séma kialakulásának idején. Ezek lesznek a maladaptív sémáink.
Szemléltetésképpen egy szemüveges példával lehetne a legjobban leírni a folyamatot: amikor pl. egy piros lencséjű szemüveggel közlekedünk a világban, akkor is képesek vagyunk kiszűrni információkat a környezetünkből, azonban nem látjuk át az egész képet, hiszen a piros színű információk elvesznek számunkra. Amikor pl. az „értéktelen vagyok” sémánk aktiválódik (benyomódik az az érzelmi gombunk), akkor ezen az értéktelen vagyok szemüvegen keresztül szemléljük a világot és azok az információk foknak feltűnni nekünk, melyek ezt a sémát alátámasztják. Minden kétértelmű információt (pl. a főnökünk nem volt elégedett a munkánkkal) annak bizonyítékaként fogunk elismerni, hogy értéktelenek vagyunk. Ha sikerül felismerni, hogy éppen melyik szemüvegünket viseljük, akkor segíthetünk magunknak árnyalni is a képet: Pl. Lehet, hogy a főnököm nem volt elégedett a mostani munkámmal, azonban olyan is előfordult már, hogy pozitív visszajelzést kaptam tőle. Továbbá számos egyéb bizonyíték áll rendelkezésemre, ami alapján értékes ember vagyok. Így jelenlegi teljesítményem nem határozza meg, hogy mennyire vagyok értékes vagy értéktelen, csak az adott pillanatnyi teljesítményemre kaptam visszajelzést.
Megküzdési módjaink
Ezek a sémák mások és általában saját magunk számára is láthatatlanok, nem tudatosak. Amik láthatóvá válnak magunk és a környezetünk számára és szenvedést okozhatnak, az a sémák kiváltotta megküzdési módjaink és viselkedésünk, melyek kifejtésére a következő írásban kerül sor.
Sématerápia
A sématerápia során a kliens és a terapeuta közösen fedezik fel azokat a betöltetlen szükségleteket, melyek nyomán maladaptív sémák alakultak ki, amik akadályozzák a klienst a mindennapi életben vagy zavaróak számára és közösen dolgoznak azon, hogy ezek felismerhetővé váljanak, megdolgozhatók legyenek és a hozzájuk kapcsolódó viselkedések megváltozhassanak. Mindezek mellett a terápia fontos része a pozitív sémák és az erőforrások felderítése is, hiszen ezek lesznek azok az alapok és erősségek, melyekre lehet építkezni a folyamat során.
