“Milyen érett vagy! Máris olyan vagy mint egy kis felnőtt!” – hallják néha dicséretként a gyerekek, és ilyenkor nagyon büszkék is magukra. Felnőttként akarva-akaratlan megerősítjük bennük az érett viselkedést. De okozhat-e problémát, ha egy gyermek túl gyakran viselkedik a koránál érettebben? Böszörményi-Nagy Iván szerint igen.
A parentifikáció jelentése
Azokban a családokban, ahol a szülő nem képes szülői felelősségi körének teljes körű ellátására, gyakran egy vagy több gyermekét “hívja” szülői szerepbe. Parentifikációnak nevezzük azt, amikor egy gyermeket rövidebb vagy hosszabb időre gondviselői életkorának nem megfelelő feladatokkal látnak el.
Melyek a parentifikáció fajtái?
Érzelmi parentifikáció
A parentifikációnak két fő típusát különböztetjük meg. Az érzelmi parentifikáció során a gyermek szülője érzelmi támaszává válik – a felnőtt neki panaszolja el bánatát, beavatja saját életének nehézségeibe, és gyermeke megértése, kedvessége segít neki átvészelni a mélypontokat. A gyermek azt tanulja, hogy ő felelős szülei érzelmi jóllétéért. Intő jel lehet, ha pl. egy édesanya kislányát “legjobb barátnőjének” nevezi.
Instrumentális parentifikáció
Az instrumentális parentifikáció más természetű. A gyermek ebben az esetben saját felelősségének tekint nagyobb házimunkákat vagy testvérei nevelését, és ebben a szülő is bátorítja.
Fontos, hogy az elmélet szerint a parentifikáló szülő a leggyakrabban nem tudatosan vagy rosszindulatból terheli túl gyermekét. Gyakran csupán transzgenerációs mintát közvetít, és gyermekként őt is felnőtt feladatokkal bízták meg. De az is előfordulhat, hogy egy nehéz élethelyzetben eszköztelen marad, és kénytelen a hozzá legközelebbi személyre, a gyermekére támaszkodni.
Milyen felnőtt válik a parentifikált gyermekből?
A parentifikált gyermekekből gyakran olyan felnőttek lesznek, akiknek bizonyos készségei rendkívül fejlettek (kiválóan odafigyelnek másokra vagy felelősségteljesen végzik a munkájukat), más készségeik azonban nagyfokú elmaradást mutatnak. Ezek a felnőttek gyakran nehezen gondoskodnak saját magukról, fejletlen az érzelemszabályozásuk, vagy éppen nem tanulnak meg a kortársaikkal felszabadult kapcsolódásokat kialakítani.
A parentifikáció kihívásai egy párkapcsolatban és a munkahelyen
Párkapcsolataikban és munkahelyeiken is gyakran megjelenik a parentifikált kapcsolati dinamika. Reflexszerűen vállalják a felelősséget olyan helyzetekért, amelyekhez valójában nincs közük. A mindennapokban sokszor élnek meg ambivalenciát. Egyrészt komfortos számukra a nagyfokú terheléssel járó élethelyzetek és munkafeladatok választása, másrészt fokozatosan gyűlik bennük az elégedetlenség és keserűség, mert mindenért nekik “kell” vállalni a felelősséget. Elhivatottan végezhetnek pl. segítő szakmákat vagy ösztönösen választhatnak gyengébb, “menedzselésre” vágyó partnert. Ezekben a helyzetekben ugyanakkor tudattalanul azt is várják, hogy a másik fél átvegye az irányítást, legyen erős. “Hadd legyek végre én a gyenge!” – üzeni a parentifikált személy, és közben meg van arról győződve, hogy úgyis ő lesz a leginkább képes a feladat elvégzésére. Miután kipakolta a mosogatógépet, partnere szemére hányja, hogy mindig neki kell kipakolnia (instrumentális parentifikáció). Amikor társa levertségről panaszkodik, mindent megtesz, hogy “megjavítsa” a hangulatát (érzelmi parentifikáció).
Ez a spirálszerű helyzet gyakran vezet a munkában kiégéshez, a párkapcsolatban szakításhoz.
Hogyan lehet feldolgozni a parentifikációt?
A jó hír az, hogy ha felnőttként felismerjük magunkon a parentifikáció jeleit, lehetőségünk nyílik arra, hogy akár terápiás keretek között elgyászoljuk a gyermekkorunk nehezebb tapasztalatait, és új, a harmonikus felnőtt élethez szükséges készségeket sajátítsunk el. A gyógyulás eredménye lehet, hogy elsősorban végre saját magunkért, és nem másokért kezdjük vállalni a felelősséget.
Úgy érzi, hogy segítségre van szüksége?
Forduljon hozzánk bizalommal, és kérjen időpontot rendelőnkbe.
