avagy alkotás és gyógyulás
A művészet és a tudomány, beleértve a tudományos igényű gyógyítást is, a reneszánsz időszakára szemléletileg különváltak. Ez a felfogás érvényes ma is, mondhatni a világ megismerésének különböző módjait képviselik. Mégis tagadhatatlan, hogy a művészetnek és a tudománynak van közös esszenciájuk. Ennek jobb megértésére törekszik az alábbi cikk, különös tekintettel a művészet és a pszichoterápia kapcsolatának föltárására.
Művészet és gyógyítás
Egyes elméletek szerint az ember művészi törekvései óta ember. Ez a teremtő szándék, alkotó igyekezet az, ami elődeinket barlangrajzok készítésére ösztönözte, a kutatót pedig új terápiás módszerek kitalálására készteti. Mindkettőt a szaktudás, a gyakorlat és az intuíció vezeti, tárgyuk pedig közös, a természet, melynek az ember is része. Nem hiába van oly sok tudományosan érdekelt művész és művész tudós. Előbbire példák. az anatómiában jártas Leonardo da Vinci, az orvoslásban elmélyülő Gustav Klimt, a rovartani kutató Vladimir Nabokov, az orvosnak tanuló Frida Kahlo, vagy a modern technika tudósa, Karinthy Frigyes; utóbbira pedig a rajzoló Louis Pasteur, a verselő Isaac Newton, a költő André-Marie Ampère.
A tudományokon belül az orvoslás kapcsolata a művészetekkel talán még szembeötlőbb. A gyógyítás és a (mű)alkotás teremtő, kreatív folyamat, egyéni, egyedi és megismételhetetlen. A gyógyító attitűdje, munkamódja, és elmélyülése tehát a művészéhez hasonlatos. Orvos művészek például Friedrich Schiller, Conan Doyle, Mihail Bulgakov, Csáth Géza vagy Oliver Sacks.
Művészet és gyógyulás
A művészet és az orvoslás azonban nem pusztán a gyógyító oldalán fonódik ilyen szorosan egybe. A beteg, szenvedő ember ugyanis maga is használja a kreatív alkotást, méghozzá öngyógyításra. A művészet születésében magában is szerepet játszhatott ez a motiváció, hiszen az alkotásban rejlő terápiás erő az, amely más tényezőkkel együtt életre hozta a művészetet. Az alkotásnak ez az ősidők óta jelenlevő funkciója nevezhető -nem hivatalosan- művészetterápiának.
A művészetterápia hivatalos pályafutása a pszichiátriákon kezdődött, ahol a betegek alkotásait először diagnosztikai szempontból vizsgálták, később képzőművészek, kritikusok figyelmének fókuszába kerülve művészi oldalról kezdtek tekinteni rájuk. Ez utóbbinak köszönhetően alakult ki az art brut mozgalom, ami nyers, brutális, csiszolatlan művészetet jelent. A művészet szerepét a pszichés betegségek gyógyításában pusztán a XX. század második felében ismerték fel. Így térve vissza az origóhoz, arra a pontra, ami a művészet létrejöttében is oly nagy szerepet vállalhatott, méghozzá az önkifejezés általi gyógyuláshoz.
Művészet és (pszicho)terápia
A terápia a betegségek kezelésével foglalkozó tudományág, melyet különböző szakemberek szaktudásuknak megfelelően végeznek. Ezen belül a pszichoterápia kifejezetten a lelki nehézségek, pszichés betegségek kezelésének tudománya, működésmódja pedig összecseng a művészetével. Ezt a párhuzamot a művészet funkcióin keresztül szeretném bemutatni.
Tükrözés
A művészetnek először is fontos feladata, hogy tükröt tartson, olyan felületet képezve, amelyben a társadalom és az egyén rápillanthat saját magára. A terápiás munkában ez hasonlóképpen történik, hiszen a terápiás térben a kliens egy, a hétköznapitól eltérő fókuszban láthatja magát és környezetét, viselkedésének és kapcsolatainak mintáját. A tükrözés által valósulhat meg a probléma felismerése és önmaga jobb megismerése, amely a művészet következő funkciójához vezet el.
Megismerés
A művészet a világ megismerésének egy lehetséges módja a filozófia, a tudomány és a spiritualitás mellett. A terápiás munkában a probléma körülrajzolása, eredetének fölkutatása, az egyén (ön)megismerése, életútjának föltérképezése az eredetmítoszokhoz hasonló. A cél, hogy legyen egy koherens kép arról, mi történik a klienssel a jelenben, és az hogyan alakulhatott ki a múltban. Önmagunk történetének elmesélése viszont ismét átvezet a művészet egy újabb funkciójához.
Önkifejezés
Az önkifejezés szerepe a művészetben vitathatatlan, a terápiában pedig elengedhetetlen. A múltban népek, nemzetek történetét és működési módját mítoszokon, népmeséken keresztül adták tovább, és mivel az egyén szorosan kapcsolódott ezekhez a közösségekhez, az önkifejezéshez ez általában elég volt. Az individualizáció által azonban megszületett ez egyén igénye arra, hogy megalkossa saját történetét, azt formálgassa, érlelje és elmesélje. Így lehet, hogy a pszichoterápiában önmagunk megmutatása, történetünk elmesélése már maga is gyógyító erejű.
Új létrehozása
A művészet célja lehet újdonság létrehozása, egyéni, egyedi nézőpontok felfedezése, megalkotása. Ezzel párhuzamosan a pszichoterápiában is eszköz és cél, hogy új szemszögből tekintünk magunkra és kapcsolatainkra, bizonyos esetekben rekonstruáljuk önmagunkat. Maga a terápiás helyzet is értelmezhető teremtő folyamatnak, kliens és terapeuta közös, kreatív alkotó terének.
Gyógyítás
Az alkotás és a művészet gyógyító funkciójáról már esett szó, mind öngyógyító mind terápiás szemszögből. Előbbit nevezzük művészetnek, utóbbit művészetterápiának. A művészetterápia ugyan kiválóan alkalmas tudatalatti, nem vagy nehezen verbalizálható tartalmak előcsalogatására, a pszichoterápiának pusztán egy kis részét teszi ki. Azonban elmondható, hogy a pszichoterápia végső célja – a klienshez és a problémájához illesztve számos más módszert alkalmazva –, a gyógyítás, vagy ha ez túlzottan nagyravágyónak tűnik, akkor a változás.
Közösségformálás, hagyományozás
A művészetnek természetesen vannak olyan funkciói, melyek kevésbé szorosan kapcsolódnak a pszichoterápiához, mégis ha megvizsgáljuk a csoportos terápiákat vagy az önsegítő köröket, fölfedezhetjük bennük a közösségformálás és a tudásátadó, hagyományozó szerepeket.
Esztétika
A művészet egy kiemelten fontos funkciója az esztétikum, a szép meglátása és megmutatása. Hogy az esztétika mekkora szerepet játszik, egyáltalán játszik-e szerepet a pszichoterápiában, az vitatott. Mégis a mély elköteleződés, a közös erőfeszítés, a terápiás munka íve, a másik személyisége vagy a legkiállhatatlanabb kliens szeretete velem azt mondatja, hogy bizony van esztétikai hozadéka a pszichoterápiának is.
Művészet és (ön)gyógyítás a mindennapokban
Fölmerülhet a kérdés, hogy mindezzel mit lehet kezdeni, vagyis van-e hasznosítható oldala annak a megállapításnak, hogy a művészi, alkotó és a gyógyító működésmód között szoros kapcsolat van?
Úgy hiszem, hogy a párhuzam tudatosítása segítségünkre lehet akár a hétköznapokban, akár nagyobb elakadások esetén. A kreatív megoldások, tevékeny mindennapok, apró újdonságok, vagy csak az, ha észrevesszük munkánk eredményét, élettel és változatossággal töltik meg életünket. Legyen szó a vacsora elkészítéséről, kerti szerelésről, a házi feladat megírásáról, baráti kapcsolataink ápolásáról, új sportág felfedezéséről vagy a munkánkhoz kötődő attitűdünkről, számtalan lehetőség van arra, hogy kreatívan, alkotó tetterővel végezzük tevékenységeinket. Végül mikor elkészült a mű – legyen szó akár a leghétköznapibb apróságról –megcsodáljuk és kiélvezzük azt.
Továbbgondolásra ajánlott irodalom:
Bejelentkezés: https://soulwell.hu/idopontkeres/
