Amikor még nem voltak szavak

A pszichodinamikus szemlélet egyik alapfelvetése, hogy személyiségünk érése a kapcsolatainkon keresztül történik. A korai életévekben szerzett kapcsolati tapasztalataink formatív jellegűek az én-élményünk tekintetében, és mintákba szerveződve későbbi életszakaszainkban is hatnak. 

A PMT-ben szintén alapvetés, hogy testünk azokból a korai életszakaszokból is őriz emléknyomokat, melyekben nem voltak szavak. A verbalitás megjelenése előtt mindannyian a testi érzeteinken keresztül kapcsolódtunk, ismerkedtünk és hatottunk a világra. A legkorábbi kapcsolati élményeink is testi érzetekből, mozgásos emlékekből álló memóriarendszerekben tárolódnak. Ez a testbe ágyazott kapcsolati tudás a későbbiekben, így felnőttkorban is tudattalanul befolyásolja én-élményünket, és kapcsolataink alakulását. A gondozóinkkal, a számunkra fontos személyekkel való kapcsolatainkban bekövetkező esetleges törések, hiányok, vágyak és szorongások testélményekben is rögzülnek. Testi érzeteink tehát énünk legősibb rétegét képezik, amire ráépülnek énünk későbbi rétegei.

Mi történik az egyéni alkalmakon?

A találkozásokat rövid beszélgetéssel kezdjük, majd egyszerű, strukturált, test-fókuszú gyakorlatokkal folytatjuk. A testtudati gyakorlatok mélyítik az önérzékelését, a mozdulatok (és a mozdulatlanság) lehetőséget adnak az önkifejezésre, és új tapasztalásokra. Mindezekre az alkalom végén közösen reflektálunk. A mozgásos szakaszban használunk zenét is. 

Egy alkalom 60 perces. Érdemes kényelmes ruhát hozni, amiben könnyen, szabadon lehet mozdulni minden irányban. Az alkalom előtt/után van lehetőség átöltözni.

A terápiás folyamat

Minden folyamat első interjúval kezdődik. A 2-3. találkozás során folytatjuk az ismerkedést egymással, és a módszerrel, ekkor mozgásban is dolgozunk. A 10. alkalom során ránézünk a folyamatra, és ha indokolt, módosítjuk a találkozások hosszát (90 percre), és ritmusát (kétheti rendszerességre). A terápiában megjelenő témák függvényében szerződhetünk fél- vagy egyéves időkeretre, illetve nyíltvégű terápiára.

A pszichodinamikus szemléletű mozgás- és táncterápia (PMT) a testélményre építő terápiás módszerek közé tartozik. A test és a lélek szoros kapcsolatát alapvetésnek tekintő, a testérzékelésben, a mozgásban rejlő gyógyító- és alkotóerőket a pszichoterápiás munkába illesztő irányzat a 80-as években indult fejlődésnek Magyarországon. Jellemzően csoportterápiás módszerként terjedt el itthon, de követve az európai gyakorlatot, már egyéni keretek között is elérhető. Általában azoknak ajánljuk, akik kapcsolati elakadásokkal, önértékelési zavarokkal küzdenek, vagy szeretnék magukat otthon érezni a testükben . A PMT hatékony lehet személyiségzavarok, hangulatzavarok, pszichoszomatikus problémák kezelésében, traumafeldolgozásban. 

A PMT épít a modern pszichoanalitikus, és szelfpszichológiai elméletekre, az implicit memória szerepét igazoló idegtudományi kutatásokra, továbbá a test természetes tudását hangsúlyozó testtudati módszerekre, és a kortárs táncművészetekben megjelenő önkifejezési lehetőségekre.

Amikor még nem voltak szavak

A pszichodinamikus szemlélet egyik alapfelvetése, hogy személyiségünk érése a kapcsolatainkon keresztül történik. A korai életévekben szerzett kapcsolati tapasztalataink formatív jellegűek az én-élményünk tekintetében, és mintákba szerveződve későbbi életszakaszainkban is hatnak. 

A PMT-ben szintén alapvetés, hogy testünk azokból a korai életszakaszokból is őriz emléknyomokat, melyekben nem voltak szavak. A verbalitás megjelenése előtt mindannyian a testi érzeteinken keresztül kapcsolódtunk, ismerkedtünk és hatottunk a világra. A legkorábbi kapcsolati élményeink is testi érzetekből, mozgásos emlékekből álló memóriarendszerekben tárolódnak. Ez a testbe ágyazott kapcsolati tudás a későbbiekben, így felnőttkorban is tudattalanul befolyásolja én-élményünket, és kapcsolataink alakulását. A gondozóinkkal, a számunkra fontos személyekkel való kapcsolatainkban bekövetkező esetleges törések, hiányok, vágyak és szorongások testélményekben is rögzülnek. Testi érzeteink tehát énünk legősibb rétegét képezik, amire ráépülnek énünk későbbi rétegei.

Hogyan segít a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia?

A PMT az érzékelés és a mozgás eszközeivel segít elérni és korrigálni az elemi test- és én-élményeket. A testtudati munka során egyszerű gyakorlatok, figyelmi fókuszok (pl. járás, egyensúly, vagy egy testrészre vitt figyelem) támogatják saját testi valónk érzékelését. A kapcsolati munkában  megjelenhetnek és átíródhatnak a testélményekhez kötődő tudattalan érzések, kapcsolati mintázatok. A kapcsolati munka során a kliens és a terapeuta egy térben mozdulnak, amit instrukciók segítenek, és amely egyre több spontán elemmel gazdagodva, igazi alkotási folyamatként megélt mozgásimprovizációvá alakulhat. 

Megtapasztalható, ahogy pillanatról-pillanatra, mozdulatról-mozdulatra bontakozik ki egy mélyebb önérzékelés, és jelennek meg új megélések, lehetőségek a kapcsolati térben. A PMT fontos részét képezi az élménymegosztás, az élmények verbális szinten történő feldolgozása, mely segít megérteni, megfogalmazni, hogyan működünk. 

Fontos: a PMT nem igényel különös fittséget, sem előzetes tánctudást, és lehetséges, de nem szükséges a tánc-és a mozgás szeretete ahhoz, hogy működjön.

Hogyan segít a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia?

A találkozásokat rövid beszélgetéssel kezdjük, majd egyszerű, strukturált, test-fókuszú gyakorlatokkal folytatjuk. A testtudati gyakorlatok mélyítik az önérzékelését, a mozdulatok (és a mozdulatlanság) lehetőséget adnak az önkifejezésre, és új tapasztalásokra. Mindezekre az alkalom végén közösen reflektálunk. A mozgásos szakaszban használunk zenét is. 

Egy alkalom 60 perces. Érdemes kényelmes ruhát hozni, amiben könnyen, szabadon lehet mozdulni minden irányban. Az alkalom előtt/után van lehetőség átöltözni.

A terápiás folyamat

Minden folyamat első interjúval kezdődik. A 2-3. találkozás során folytatjuk az ismerkedést egymással, és a módszerrel, ekkor mozgásban is dolgozunk. A 10. alkalom során ránézünk a folyamatra, és ha indokolt, módosítjuk a találkozások hosszát (90 percre), és ritmusát (kétheti rendszerességre). A terápiában megjelenő témák függvényében szerződhetünk fél- vagy egyéves időkeretre, illetve nyíltvégű terápiára.

Mikor ajánlott?

Mozgás- és táncterápia alkalmazható szupportív terápiaként krízishelyzetben, továbbá