A gyermekek folyamatosan változnak, az újonnan tanultak és tapasztaltak fényében fejlődnek, formálódik személyiségük. Ha ez a természetes fejlődési folyamat elakadhat, érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni. Így biztosítható, hogy a megfelelő módszerek (szülőkonzultáció, terápia, fejlesztés stb.) alkalmazásával a gyermek fejlődése biztosított legyen.
Gyermekkorban ez az elakadás számos formában mutathatja meg magát. Az alábbiakban (a teljesség igénye nélkül) néhány olyan gyakori jelenség, amelyek jelentkezése esetén érdemes szakember segítségét kérni:
- agresszív viselkedés
- magatartási zavarok
- hangulati problémák
- túlzott szorongás (pl. elalváskor vagy elváláskor, teljesítményhelyzetekben, új helyzetekben)
- impulzivitás
- hiperaktivitás
- kortárskapcsolatok alakításának zavara vagy beilleszkedési nehézségek
- tanulási nehézségek, teljesítménnyel kapcsolatos problémák
- pszichés eredetű testi tünetek (pl. szervi okkal nem magyarázható hasfájás, hányinger, fejfájás)
- alvászavarok
- táplálkozási zavarok, testképzavar
- bepisilés, bekakilás (ha a korábban kialakult szobatisztaság ellenére visszaesés tapasztalható, vagy ha az ürítési funkció szabályozásának kialakulása elmarad)
- tikkelés, körömrágás
- önsértések, vagy pl. gyakori balesetezés
Gyermekek esetében a pszichés problémák talaján kialakuló tünetek mindig függnek a gyermek életkorától, a gyermek személyiségétől és a gyermeket körülvevő környezettől is.
Számos olyan tünet van, amik a fejlődés természetes velejárói, ezáltal átmeneti jellegűek. Ilyen esetekben a tünetek megfelelő kezeléséhez sokszor elegendő a szülővel folytatott konzultáció. Azonban ha a tünetek hosszan fennállnak, vagy akadályozzák a gyermeket a mindennapi életvitelében, esetlegesen zavarják is őt, akkor elengedhetetlen a gyermek megfelelő terápiás kezelése.
A kisebb gyermekek még nehezebben tudják megfogalmazni a számukra nehézségeket okozó tényezőket, sokszor ők maguk látszólag nem is érzékelik a problémát vagy tünetet, hanem az a környezetüknek (szülők, rokonok, pedagógusok, gyermekorvos, stb.) tűnik fel. Ezért ebben az esetben nagyobb hangsúlyt fektetünk a szülőkkel való munkára. Első alkalommal általában csak a szülővel/szülőkkel találkozunk. Ezen az úgynevezett első interjún a gyermekpszichológus célzott kérdések mentén feltárja a gyermek esetében mutatkozó nehézségeket, emellett a gyermek teljes élet- és fejlődéstörténetét is átbeszéli a szülővel.
Ezt követi az úgynevezett pszichodiagnosztikai fázis, ami során a gyermekpszichológus már a gyermekkel dolgozik, és különféle pszichológiai eszközök és módszerek segítségével igyekszik feltárni a tünetek mögött meghúzó háttérmechanizmusokat és problematikát. Mindehhez különféle teszteket (pl. játékdiagnosztika, személyiségtesztek, rajztesztek, neuropszichológiai tesztek, teljesítménytesztek, kérdőívek, stb.) és a megfigyelés eszközét használja. Iskolás korban a problémák feltárásában már egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyermekkel való beszélgetés is. A megfelelő és szükséges tesztek kiválasztása mindig a gyermek életkorától és a hozott probléma jellegétől függ.
A pszichodiagnosztikai fázis során a szakember bepillantást nyer a gyermek belső élményvilágába, ezáltal képes lesz arra, hogy jobban megértse a gyermeket és problémáit. Ez a fázis általában 2-4 alkalmat ölel fel. A teszteredményeket a pszichológus értékeli, értelmezi és összegzi. Az eredményeket egy ismételt szülőkonzultáció keretében visszajelzi a szülőnek/szülőknek, így közösen gondolkodva megérthetik a hozott probléma hátterét. A konzultáció keretében lehetőség nyílik a problémák megoldásához vezető út kijelölésére, a további együttműködés kereteinek átbeszélésére, a kitűzött terápiás cél meghatározására és a szóbeli terápiás szerződés megkötésére.
Bizonyos esetekben a gyermeknek aktuálisan nincs szüksége terápiára, mivel az esetében tapasztalható nehézségek megfelelően korrigálhatóak szülőkonzultáció keretében. Ebben az esetben a szülővel folytatott konzultáció, nevelési tanácsadás, az adott élethelyzet és annak hatásainak átbeszélése, a szülővel való közös gondolkodás révén megszüntethetőek a gyermek tünetei. Szülőkonzultáció során a gyermekpszichológus konkrét és nehézséget okozó helyzeteket beszél át a szülővel/szülőkkel, és közösen alternatív reakciómódokat dolgoznak ki.
Más esetekben a gyermekpszichológus a szülővel/szülőkkel közösen azt a döntést hozza meg, hogy szükséges a gyermek terápiás megsegítése is. A terápia hossza és jellege mindig az adott gyermek életkorától, a hozott problémák jellegétől, és a választott terápiás módszertől függ. Fontos, hogy a terápia célja nem a tünetek elhagyása, hanem az azok hátterében álló kiváltó és fenntartó okok megszüntetése és feloldása, ugyanis csak így lehet tartós változást elérni.
A gyermekterápia során a gyermekek egy elfogadó, biztonságos légkörben játékon, rajzon keresztül jelenítik meg a bennük lévő konfliktusokat, vágyakat, szorongásokat, s a pszichológus a folyamatban segít a hatékonyabb megküzdési módszerek kialakításában. Ezzel együtt a gyermekterápiás folyamat során is gyakori szülőkonzultációkra kerül sor, a szülővel közösen gondolkodva történik a gyermek gyógyítása.
A terápia hossza változó, függ a tünettől és a háttérben álló tényezőktől. 10-15 alkalomtól akár néhány évig is tarthat. A terápia célja a gyermek fejlődésében álló akadály elgördítése, hogy a gyermeki fejlődés haladhasson tovább a természetes útján. A terápiától csökkenhetnek vagy megszűnhetnek a gyermek tünetei, nőhet a gyermek önbizalma, megküzdési képessége, javulhat a szülőkkel való kapcsolata.
Bejelentkezés: https://soulwell.hu/gyermekterapia/
