ADHD – Figyelemhiányos / hiperaktivitás zavar

„Muszáj koncentrálnom, de nem tudom, hogy azt hogy kell.”

Mi az az ADHD, milyen ezzel élni?

Az ADHD 3 fő tünete: figyelemzavar, impulzivitás valamint hiperaktivitás, amik együtt és külön-külön is létezhetnek.

„Ez egy zavar, én így születtem, az orvosok szerint van egy anyag, ami hiányzik belőlem és emiatt gyakran túl vad és aktív vagyok, mindent szétdobálok – de nem direkt csinálom. Ezer dologra gondolok, gondolataim vadul száguldanak, nem tudok nyugodt maradni, mert túlságosan tele van a fejem. Van, hogy csoszogok, forgok, őrült hangokat adok ki, vagy épp muszáj kimennem egy pillanatra. Gondjaim vannak a suliban, egy másodpercig nem tudok nyugton ülni – ezért írt fel az orvos minden napra egy tablettát, amivel már nem vagyok olyan izgő-mozgó, nem dobálózom, de néha úgy tűnik, valaki más vagyok. Amikor délután hazamegyek, a tabletták már nem hatnak úgy, ezt biztosan az összes barátom észrevette, ilyenkor muszáj tombolnom, kiengedni az összes féket. Tudom, hogy ez nagyon idegesítő, de én nem szégyellem és kérlek, ne szégyeníts meg érte!”

Hogyan ismerjük fel, mik a tünetek?

Legalább 6 figyelemhiányos tünet vagy 6 hiperaktivitás-impulzivitás tünetnek kell fennállnia (legalább 6 hónapig):

Figyelemhiány

• Általában nem figyel a részletekre vagy gondatlan hibákat vét játék vagy mindennapi tevékenység során
• Általában nehéz a figyelem megtartása
• Gyakran nem figyel, amikor egyenesen hozzá beszélnek, különösen, ha elmerült egy kedvelt tevékenységben
• Figyelme gyakran elterelődik többlépéses feladatsor végrehajtása közben és nem fejezi be a tevékenységet
• Gyakran nehézséget okoz a korának megfelelő szekvenciális tevékenységek végrehajtása (pl. felöltözés, rutinok végrehajtása)
• Gyakran kerüli a tartós figyelmet igénylő tevékenységeket (meseolvasás, puzzle)
• Elveszít gyakran használt dolgokat (cipő, iskolatáska, kedvenc játékállat)
• Nagyon könnyen elterelik a figyelmét hangingerek és látványok (pl. kintről vagy a másik szobából jövő zajok)
• Feledékeny a mindennapi rutinok végrehajtásában

Hiperaktivitás és impulzivitás

• Gyakran mozgolódik, fészkelődik, rövid ideig sem képes nyugton maradni
• Gyakran feláll és elhagyja a helyét olyan tevékenységek közben, amikor elvárt, hogy ülve maradjon (evés, meseolvasás)
• Gyakran felmászik bútorokra vagy más helyekre, ami nem arra való, vagy veszélyes
• Általában sokkal több zajt csap, mint más kisgyermek és képtelen csöndben játszani
• Gyakran mutat túlzott mozgásos aktivitást, tele van nem célirányos energiával, „olyan, mint akit felhúztak”
• Általában túl sokat beszél
• Nehezére esik kivárni a sorát a beszélgetésben, félbeszakít másokat
• Nehezére esik játékban kivárni a sorát, vagy kivárni, hogy a kérését teljesítsék
• Sokszor tolakodóan viselkedik

A tüneteknek 12 éves kor előtt is jelen kell lenniük, az élet legalább két területén (otthon, iskolában vagy társas helyzetben) a gyermek fejlődési szintjéhez képest túlzottak, a családi működésben és egyéb társas helyzetekben jelentős distresszt okoznak.

Miért alakul ki?

Az ADHD kialakulásában a legnagyobb szerepet a genetikai tényezőknek tulajdonítják, de kialakulását és fennmaradását környezeti tényezők is befolyásolják (pl. alacsony születési súly, szülői szerhasználat vagy szülői depresszió, túl korai szülőség, családon belüli bizonytalanság, párkapcsolati problémák, alacsony szocioökonómiai státusz stb.)

Miért fontos szakemberhez fordulni?

Elsősorban a gördülékenyebb hétköznapok, a gyermek jólléte és biztonsága érdekében, mert az impulzív viselkedés és az ingerkeresés miatt fennáll a rizikós helyzetekben való részvétel, a testi sérülések veszélye. Nehézkes lehet a barátkozás, a társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása, az intézményi közösségbe való beilleszkedés, ami jelentősen meghatározza a gyermek önmagáról alkotott képét, önmagával való viszonyát.

A szakorvosi-, illetve szakértői vizsgálat mellett fontos feltárnunk, hogy nem túlzó szülői elvárások, esetleg valamelyik szülővel való kapcsolódási nehézség, alvászavar vagy traumás eseményre adott reakció áll-e a háttérben. A diagnosztika segíthet abban, hogy elejét vegyük a későbbiekben kialakuló pszichés problémáknak, úgymint szeparációs szorongás, depresszió, viselkedészavar, valamint tanulási zavarok, iskolai teljesítményproblémák. Ezek a korai felismeréssel megelőzhetők, mielőtt komoly lelki és anyagi terheket rónának a szülőre.

Milyen kezelési lehetőségek vannak?

A terápia a tünetek súlyosságától függően lehet gyógyszeres vagy nem gyógyszeres (pszichoedukáció, szülőtréning, szülőcsoport, viselkedésmódosítás, CBT technikák, szociális beilleszkedés tréning, családterápia, egyéni pszichoterápia) illetve kombinált kezelés, amikor a kettő együtt hatékonyabb.

Mit tehetünk szülőként?

A figyelem elterelődésének csökkentése érdekében (pl. tanulásnál) érdemes odafigyelnünk az alábbiakra: csendes hely és kizárólag a szükséges eszközök biztosítása, a megszakítások elkerülése, csendes megfigyelés. Támogathatjuk a gyermekünket azzal, hogy rövid és egyértelmű utasításokat adunk, a feladatot gyermekünk képességeihez igazítjuk vagy elmagyarázzuk, a hibákat tényszerűen javítjuk, a felmerülő kérdéseket megválaszoljuk, elkerülve a túlzott biztatást. Hanyagoljuk továbbá az elutasítást és a gyermek sürgetését. Készségességet és kooperativitást képviselünk stb.

Emellett az átláthatóan strukturált napirendet alakítunk ki, egyértelmű szabályokat állítunk fel és azokat következetesen betartatjuk, ezzel segítve gyermekünk alkalmazkodását. Azonban a legfontosabb, amit tehetünk, hogy elfogadó környezetet teremtünk a gyermek számára, melyben kiegyensúlyozottabb és boldogabb felnőtt válhat belőle.

Ha a fenti tünetek ismerősek, keressen minket, időpontot itt tud kérni: itt

A jelentkezés menete:

További olvasnivalók: