„A serdülőkor bennünk zajló fiziológiai forradalom” – írja Erikson, amely során óriási hormonális, testi, lelki és értelmi változások mennek végbe. Érthetően igencsak megviseli a serdülőt és a környezetét is. A szülők gyakran fordulnak ekkortájt segítségért a gyermekük hirtelen megváltozott viselkedése miatt, még akkor is, ha az pszichológiai tekintetben életkorának teljesen megfelel. Melyek a természetes, átmeneti, kamaszos viselkedési formák? Mik azok, amelyekkel már érdemes szakmai segítséget kérni?

A felnőttkor és a leválás előkészítése

A 12-14 éves kiskamaszoknál elindul a szexuális érés, a testi változások. A barátok kezdenek a családnál fontosabbá válni, de ekkor még nem a tartalom, hanem a közelség a fontos, ami határtalan mennyiségű kommunikációt eredményez a kortársakkal. Serdülőknek a 15-21 éves korosztályba tartozó fiatalokat nevezzük. Ez a szakasz már a felnőttkor előkészítése. Feladata a kötődés átvitele a családról a kortárs kapcsolatokra, a szexuálisan érett test elfogadása és a saját identitás kialakítása. Tehát a leválás előkészítése zajlik, amely során megjelennek a tipikus viselkedési formák: a kamasz elkezd sokáig aludni, egyedül enni, bezárkózni a szobájába, zenét hallgatni, kortárs társaságban tölteni ideje nagy részét.

Külsőségekkel kezdődik

Eleinte az identitás kialakítása még külsőségek mentén történik, így az öltözködés igen fontossá válik. A serdülő igen érzékeny, visszahúzódó, máskor azonban túlzó elképzelései vannak saját magáról. Ingeréhség jellemzi, mindenfélét kipróbál. A szülői gondoskodással való szembefordulás olykor drasztikus megoldásokban is testet ölthet. Például ahhoz, hogy az átalakult testét sajátjának érezhesse, a serdülő gyakran gondtalanul, veszélyesen bánik vele: hajnalig ébren marad, alkoholt fogyaszt, veszélyes sportot űz, kerüli a hideg elleni védelmet, hektikusan étkezik.

Saját vélemény, saját gondolatok

A testhatárok mellett az énhatárok kijelölése is fontos: megjelenik a szülővel szembeni ellenállás, a saját vélemények kialakítása, a privát szféra igénye. A serdülő morális ítélőképessége nő, folyamatos önvizsgálatnak teszi ki magát. Intellektuális érdeklődése erős, leginkább az elvont témák és megoldandó problémák keltik fel figyelmét, amelyek felé empátiával, megértéssel, néhol bölcsességgel fordul. Ez nem azt jelenti, hogy eszerint is viselkedik, ennek ekkor még csupán az a funkciója, hogy kavargó érzelmein a gondolkodás segítségével legyen úrrá. A serdülő identitása kialakítása érdekében állandó felfedezésben van, ezért igen nyitott, de egyben feszült és szorongó is, ezért folyamatos társas támogatást igényel.

Nehéz érzelmi feladat

Láthatjuk, a serdülés magas érzelmi töltettel jár, zaklatottság, érzelmi sodrás jellemzi. A nehéz periódusok gyakoriak, de nem tekinthetők pszichológiai értelemben problémásnak, kivéve, ha tartósan (több mint fél év) fennmaradnak.

Igazából a változatlanság nagyobb probléma, mert a változáshoz felfordulás kell. Ezért akár megjelenhetnek más életkorban nem elfogadható viselkedési formák is, de szerencsére amennyiben ezeket helyesen kezelik, rövidtávon belül maguktól rendeződnek. Mindehhez szükségeltetik, hogy a szülők elbírják a serdülő felől érkező leértékeléséket, provokációkat, amelyek során a fiatal tesztelgeti, mennyire pusztító lenne (lesz) a valódi leválás. A szülőknek eközben úgy érdemes átvészelni ezt az időszakot, hogy közben nem mondanak le elveikről, nem hátrálnak meg, hanem a valóságot képviselik, ezzel segítve gyermeküket.

Milyen pszichológiai tünetek jelenhetnek meg?

A legtöbbször jelentkező, tartósan fennmaradó problémák ebben az életkorban a teljesítményszorongás, a beilleszkedési zavar, a pszichoszomatikus tünetek, depresszió, öngyilkosság, anorexia, iskolafóbia és deviancia (pl. problémás droghasználat, agresszió) formájában mutatkoznak meg. Ilyen esetekben a leválás, a saját test elfogadása, a kortárs kapcsolatok és a saját identitás kialakítása nem történik megfelelően, tehát a serdülőkori feladatok nem teljesülnek, a fejlődés megreked. Az elakadások gyakori okai közé a traumatikus események, a családi egyensúlyzavar vagy a kortárs csoport okozta problémák tartoznak.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A halállal kapcsolatos elmélkedés és az agresszív gondolatok is természetes velejárói a serdülőkornak, azonban az önbántalmazás már a félresiklott megoldások közé tartozik. A falcolás (önmaga sértése) például az ijesztő, erősen frusztráló élmények csillapítására jelentkezhet, hiszen a testi fájdalom konkrétabb, azonban hosszútávon nem nyújt megoldást. Fontos azonban tudni, hogy ez nem öngyilkossági kísérlet, sőt, akár meg is ijesztheti a serdülőt. Ha visszatérően jelentkezik mindenképpen segítséget szükséges kérni. Az öngyilkossági gondolatokat, terveket, ilyen szándékra utaló jeleket minden esetben komolyan kell venni, ezzel kapcsolatban szakemberhez szükséges fordulni.

Az élvezeti szerek kipróbálása szintén nem áll messze a serdülőktől azonban a rendszeressé váló droghasználat már problémának tekinthető. A drog is egy időnyerő eszköz, amely ideiglenesen csillapít, levezeti a feszültséget, de közben kiiktatja a pszichés munkát.

Összefoglalva tehát amíg a problémásnak ítélt viselkedési formák váltakoznak és nem tartósak, a kamasz korának megfelelően fejlődik. Szakemberhez fordulni akkor szükségszerű, ha ez a váltakozás nem jelenik meg, és valamilyen magatartás hosszútávon (több, mint fél év) rögzül.

A jelentkezés menete:

=

1

Töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat, amit az alábbi gombra kattintva érhet el. Az űrlap kitöltése nem jár semmilyen kötelezettséggel.
=

2

Az űrlap elküldése után egy rövid kérdőívet küldünk e-mailben. Annak visszaküldése után hamarosan jelentkezünk telefonon és egyeztetünk Önnel megfelelő időpontot a kollégánkkal való személyes vagy online találkozásra.
R

3

Az első találkozás során a problémáról és a módszerről besélgetsünk, célunk, hogy a 2-3. alkalom végére megkössük azt a "szerződést", ami mentén a közös munka során a változásokért dolgozunk és amelyben az idői keretekben is magállapodunk.

Bővebb információk >>

További olvasnivalók:

Mi történik a gyermekpszichológus rendelőjében? Miért célszerű szakemberhez fordulni?

Bár egy gyermeket a szülei ismernek legjobban, előfordulhatnak olyan esetek, amikor számukra sem világos mi okozza a problémát. Lehet, hogy nincs ötletük rá hogyan kezeljék a nehézségeket, vagy esetleg a próbált módszerek a szülő odaadó segítő szándéka ellenére sem váltak be. Minden olyan esetben, amikor egy szülő elbizonytalanodik, vagy aggódik gyermeke egészséges testi-lelki fejlődése miatt, érdemes pszichológus véleményét is kikérni. Ugyanez igaz olyan krízishelyzetekben is, amelyek a gyerekek számára magából a helyzetből fakadóan megterhelők. ilyen lehet például egy jelentős környezeti változás, a válás, betegség a családban, vagy egy haláleset a szűkebb környezetben.

Tovább olvasom...

 

Ha ezeket észlelik a szülők, érdemes gyermekpszichológushoz fordulni

A gyermekek folyamatosan változnak, az újonnan tanultak és tapasztaltak fényében fejlődnek, formálódik személyiségük. Ha ez a természetes fejlődési folyamat elakadhat, érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni. Így biztosítható, hogy a megfelelő módszerek (szülőkonzultáció, terápia, fejlesztés stb.) alkalmazásával a gyermek fejlődése biztosított legyen.

Gyermekkorban ez az elakadás számos formában mutathatja meg magát. Az alábbiakban (a teljesség igénye nélkül) néhány olyan gyakori jelenség, amelyek jelentkezése esetén érdemes szakember segítségét kérni

Tovább olvasom...

 

Mit csinál a gyermekpszichiáter, és mikor van rá szükség?

Bizonyos esetekben a gyermek/fiatal problémáinak hatékony és tartós megoldásához elengedhetetlen gyermekpszichiáter bevonása is. A gyermekpszichiátria sokban különbözik a felnőtt pszichiátriától. Igaz, hogy mindkét tudományág a lélekkel foglalkozik, és sok kórkép megtalálható mind a gyerekeknél, mind a felnőtteknél, viszont ugyanazok a kórképek gyakran  máshogy néznek ki, más tüneteket mutatnak a két korcsoportnál.  A gyermekpszichiáter végzi a gyermek szakorvosi vizsgálatát, a pszichés tünetek hátterében esetlegesen meghúzódó szervi vagy genetikai problémák azonosítását. Pszichés vagy pszichiátriai megbetegedések diagnózisának felállítására a hatályos jogszabályok alapján kizárólag a gyermekpszichiáter jogosult. Ő munkája során szorosan együttműködik a gyermekpszichológussal és az általa végzett vizsgálatok eredményeit felhasználja, szakorvosi vizsgálatokkal egészíti ki.

Tovább olvasom...

 

Szorongó gyerekek

A gyerekek viselkedése nagyon változatos lehet, jelentős egyéni különbségek tapasztalhatóak. Van olyan, aki bátornak, határozottnak és cserfesnek tűnik, aki szívesen ismerkedik új helyzetekkel és emberekkel. Mások kezdetben inkább megfigyelői szerepbe helyezkednek új emberek társaságában, halkabb szavú, kevésbé kezdeményező, biztonságra törekvő magatartást mutatnak. Mindez teljesen természetes, hisz hozzánk hasonlóan gyermekeink is más-más temperametummal jellemezhetőek.

Tovább olvasom...

 

Mi fán terem a neuropszichológus?

Mivel foglalkozik a neuropszichológus? Orvos ő, esetleg sebész? Mi a különbség a neuropszichológus és a neurológus között? Miben különbözik egy pszichológustól vagy egy klinikai szakpszichológustól? Foglalkozhatott-e a nagypapával a legutóbbi kórházi látogatásán, esetleg a szomszéddal az autóbalesete után? Minderre választ ad az alábbi cikk.

Tovább olvasom...

 

Felértékelődik a napirend és a szabályok fontossága

Sok családban egyszerre kell megoldani az otthoni munkavégzést, a digitális oktatást, vagy éppen az óvodás és kisebb gyermekek foglalkoztatását. Az állandó otthonlét szükségszerűen változásokat hoz az eddig megszokott napirend tekintetében. Van olyan szülő, akinek könnyebben megy az átállás az otthoni munkavégzésre és van akinek több időre van szüksége, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez. Mindez a gyerekekre is igaz: elképzelhető, hogy most a megszokottnál több segítséget igényelnek a szüleiktől.

Tovább olvasom...

 

Mi fán terem a neuropszichológus?

Mivel foglalkozik a neuropszichológus? Orvos ő, esetleg sebész? Mi a különbség a neuropszichológus és a neurológus között? Miben különbözik egy pszichológustól vagy egy klinikai szakpszichológustól? Foglalkozhatott-e a nagypapával a legutóbbi kórházi látogatásán, esetleg a szomszéddal az autóbalesete után? Minderre választ ad az alábbi cikk.

Tovább olvasom...

 

Kapcsolataink alapja a kötődés

A kötődés azon tudományos elméleti alapjait, ahogyan ma gondolkodunk róla Bowlby rakta le. Szokás őt ezért a kötődés „elméleti atyjaként” is nevezni. Elméletének megalkotásában felhasználta az etológia és a kognitív tudományok által nyújtott ismeretek rendszerét, továbbá saját vizsgálati tapasztalatait, melyet a WHO felkérésére végzett a II. világháborút követően a családjuktól elválasztott és intézetben nevelt gyerekekkel kapcsolatban.

Tovább olvasom...

 

A szülő-csecsemő/kisgyermek konzultációról

A gyermekek fejlődése szempontjából az első néhány év kiemelkedő fontosságú – ezzel valószínűleg majdnem mindenki egyetért. Mégis, amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy mivel foglalkozom, meglepődik a válaszon. Lehet egy csecsemővel, 1, 2, 3, 4 éves kisgyermekkel pszichológushoz menni? Mit tud egy pszichológus ilyen pici gyermekekkel kezdeni? Mi történik a szülő-csecsemő, vagy szülő-kisgyermek konzultáción?

Tovább olvasom...