Sok családban egyszerre kell megoldani az otthoni munkavégzést, a digitális oktatást, vagy éppen az óvodás és kisebb gyermekek foglalkoztatását. Az állandó otthonlét szükségszerűen változásokat hoz az eddig megszokott napirend tekintetében. Van olyan szülő, akinek könnyebben megy az átállás az otthoni munkavégzésre és van akinek több időre van szüksége, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez. Mindez a gyerekekre is igaz: elképzelhető, hogy most a megszokottnál több segítséget igényelnek a szüleiktől.
Étkezés, tanulás, játék, kütyü
A jelenlegi helyzet mindenki számára lehet bizonytalan, feszültségekkel teli és szorongató. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy legyen az életüknek egy kialakult napirendje, ami a keretezi a mindennapokat, így csökkenti a szorongást.
Ez az egész család számára biztonságot nyújt és kiszámíthatóvá teszi a hétköznapokat. Az iskolaidőhöz hasonló rutin azt az érzést erősítheti a gyerekekben, hogy nem fordult ki a világ a sarkaiból, hiszen ugyanúgy van tanulási idő és szabadidő. A napirendhez hozzátartoznak még az étkezések, a házimunkák, valamint a „kütyükkel” töltött időkeret megszabása. Fontos, hogy megmaradjanak a közös szabadidős tevékenységek, például társasozás, filmnézés és az is, hogy legyenek olyan idők – akár csak napi 10 perc – amikor csak a gyerekekre figyelünk és elérhetőek vagyunk számukra nem csak fizikailag, hanem érzelmileg is.
Nő a mozgásigény
A kisebb mozgástér miatt kortól függetlenül megnő a gyerekek mozgásigénye. Ennek tudatában mozgásos, sportos tevékenységeket is beilleszthetünk a hétköznapokba. Az új helyzetben háttérbe szorult szabadidős tevékenységek sora, amelyeket eddig szívesen csinált közösen a család, mozgással is kiegészülhet, elsősorban otthon, vagy olyan helyen, ahol nem számíthatunk sok ember jelenlétére, illetve megfelelő távolságot tudunk a többiektől tartani.
Beszéljük meg, tegyük láthatóvá
A napirendet beszéljék meg és közösen lerajzolhatják vagy leírhatják, amit kirakhatnak egy jól látható helyre a lakásban. Így a gyerekeknek is lesz egy vizuális segítsége, amiből előre tudják, hogy mi fog következni aznap anélkül, hogy folyton figyelmeztetni kellene őket.
Együtt dolgozzuk ki a szabályokat is
Az új szabályok kialakításának folyamatába nyugodtan vonjuk be a gyerekeket is! Kérdezzük meg őket, hogy számukra mi lenne fontos ebben az időszakban, ők milyen szabályokat szeretnének. Erre a beszélgetésre akár egy családi kupaktanács alkalmával is sor kerülhet, amelyben mindenki elmondhatja, hogy mik az igényei és az elvárásai. Ha közösen hozunk meg szabályokat, akkor a gyerekek is motiváltak lesznek, hogy betartsák azokat. Beszéljük meg közösen a felmerült szabályokat és azokat, amik nem betarthatóak vagy bántóak valaki számára, húzzuk ki.
A családi megbeszélések levezényléséhez fontos szempont, hogy mindenki elmondhassa a véleményét és mindenkit meghallgassanak. Ebben segítségünkre lehet pl. egy tárgy (plüss, toll vagy bármi), ami jelzi, hogy éppen kinél van a szó és kire figyelnek. Így elkerülhetővé válik, hogy egy-egy feszültebb témánál egymás szavába vágjanak és vitába fulladjon a megbeszélés. Arról nem is beszélve, hogy már annak is feszültségcsökkentő hatása van, ha a család tagjai tudják, hogy hamarosan rájuk kerül a sor és ők is elmondhatják, hogy mit gondolnak és éreznek a felmerült témával kapcsolatban és őket is végig fogják hallgatni.
Legyünk konkrétak, ne általánosítsunk
A szabályok megfogalmazásánál törekedjünk a konkrétumokra: az például nehezen megfogható szabály, hogy „nem rosszalkodunk”. Gondoljuk végig, hogy mi a zavaró viselkedés (pl. a gyerekek kiabálnak, miközben más dolgozna) és próbáljuk meg úgy megfogalmazni a szabályt, hogy abban már az elvárt viselkedés van leírva (pl. munka közben halkan játszunk). Ezzel nem csak azt az elvárást fogalmazzuk meg, hogy ne kiabáljanak a gyerekek miközben dolgozunk, hanem példát is nyújtunk, hogyan tudja betartani ezt a szabályt.
Mindenkire vonatkozzanak: gyerekekre, felnőttekre
A megbeszélt és elfogadott szabályokat is írjuk le (kisebbeknek rajzolják le piktogrammokkal). Az elkészült szabályokat alá is írhatják a családtagok, egyfajta szerződésként értelmezve azokat, amik mindenkire vonatkoznak. Akkor fognak jól működni a szabályok, ha a család minden tagjára vonatkoznak és nem csak a gyerekekre! A megbeszélés után jelöljünk ki egy későbbi időpontot, amikor megbeszélik, hogy hogyan sikerült betartani a szabályokat, melyik az a szabály, amelyik működik és melyik az, amelyiken változtatnának.
Legyünk rugalmasak
És a legfontosabb: lehet hibázni és lehet kudarcot vallani is! Ha valami nem úgy sül el, ahogyan terveztük vagy úgy érezzük, hogy nem működik, akkor ne csüggedjünk, hiszen lehetőségünk van újra megbeszélni és változtatni azon mindaddig amíg az nem megfelelő. Minden család más értékek, nevelési elvek és szabályrendszer szerint él. Éppen ezért fontos, hogy ebben a helyzetben megtaláljuk azokat a kereteket, amik számunkra kényelmesek és amikkel együtt tudunk élni.
Ha úgy érzi segítségre van szüksége, keressen minket: https://soulwell.hu/idopontkeres/
klinikai szakpszichológus, alapozó terapeuta