A „zöld szemű szörny” kifejezés hallatán talán elsőre mindenkinek a párkapcsolati féltékenység jut eszébe, miközben a féltékenységet átélhetjük testvéri, szülői, baráti, vagy akár munkahelyi kapcsolatokban is. Gondoljunk csak arra, hogy gyerekként egy testvér érkezése, vagy az elvált szülők új párkapcsolata milyen félelmeket és viselkedésváltozásokat hozhatnak a gyerekek életébe. Most azonban maradunk mi is a párkapcsolatnál, az itt megjelenő féltékenység témáját járva körül.
Hol a határ? Mikor építő jellegű és mikor mérgező a féltékenység?
A féltékenység alapvetően normális érzés, akkor keletkezik, amikor valaki bizonytalannak érzi magát a kapcsolatban. Összetett érzelem, melynek alapja az intenzív szeretet/szerelem és félelemérzés egyfajta elegye, mely mellé társul a szégyenérzet, a bűntudat és a harag. Ezt a kínzó, gyötrelmes érzést valamilyen formában mindenki megtapasztalja élete során, probléma ebből akkor keletkezik, ha az enyhe, alkalomszerű féltékenység túlzóvá, irracionálissá és folyamatossá válik. Ez a fajta féltékenység rendkívül mérgező, míg a kismértékű, egészséges féltékenység, még fűszere is lehet a kapcsolatnak, új szexuális energiákat hozhat magával. Pozitív erőként ugyanis a féltékenység arra emlékeztetheti a párt, hogy ne vegyék egymás létezését olyan természetesnek, tegyenek erőfeszítéseket a kapcsolat érdekében, a tűz fenntartására, a partner újrahódítására. Azonban, ha a pár mindennapjai féltékenységi jelenetekkel, heves vitákkal és veszekedésekkel vannak teletűzdelve, kapcsolatuk leginkább egy csatatérre változik, ahonnan senki sem kerülhet ki sérülések nélkül és győztesen sem. Egy ilyen jellegű kapcsolatban mindketten sérülnek, sem a féltékeny, sem a kontrollált fél nem érzi jól magát benne.
Gyermeki módon viselkedünk
A féltékeny ember állandó félelemben él. Attól tart, hogy egy kívülálló megpróbálja megnyerni a számára fontos személy vonzalmát, hogy a párja becsapja, átveri, megcsalja. A bizalmatlanság és a sérüléstől való félelem érzése annyira elárasztják, hogy az a bizonyos zöld szemű szörny veszi át az irányítást azzal, hogy a féltékeny felet arra ösztönzi, hogy birtokolja és kontrollálja a másikat. Ebben a féltékeny állapotban alacsonyabb szinten működik a személyiség, ebben a regresszív állapotban a felnőtt személyiségünktől idegen gyermeki reakciók kerülhetnek felszínre, melyek olyan jellegzetes viselkedéshez vezetnek, mint például a
- kérdezősködés, vallatás,
- vádaskodás,
- nyomozás,
- büntetés, duzzogás, visszavonulás,
- előrevetített kényszeres aggódás, fenyegetettség érzés
- a jelek, „bizonyítékok” keresése
- a partner és a vélt/valós vetélytárs leértékelése
- fenyegetőzés, zsarolás (anyagi javakkal, gyermekláthatással, bántalmazással)
- kísérletek a másik féltékennyé tevésére (pl. randi az expartnerrel)
Extrém esetekben a féltékeny fél a partner digitális magánszféráját is megsérti email fiókok, közösségi oldalak feltörésével, kémprogram telepítésével; akár magánnyomozót bérel fel a vélt sérelmek bizonyítása céljából, vagy titkon követi a másik felet, gyakran verbális és fizikai erőszakkal kísérve. Ezek mind a biztonság megteremtését célzó, de rossz megoldások. Az irracionális mértékű féltékenység tehát egy potenciális bántalmazó kapcsolat figyelmeztető jele is lehet!
A patológiásan féltékeny fél sokszor csak ideig-óráig, vagy egyáltalán nem nyugszik meg, ha bizonyítékot is nyer számára, hogy tévesen ítélte meg a helyzetet. Hamarosan újabb kételyek árasztják el: Mi van, ha azóta történt valami? Mi van, ha azt hiszi, hogy megnyugodtam és nem fogok figyelni? A féltékeny gondolkodása és élettere beszűkül, minden fókusz és energia arra koncentrálódik, hogy a potenciális veszélyt időben kiszagolja. A másik fél mindeközben tehetetlenséget él át és a méltóságában sérül. A folytonos számonkérés miatt igyekszik elkerülni minden lehetőséget, ahol újabb gyanúsítgatásnak lehet kitéve, de ezért előbb vagy utóbb hazugságba keveredik, ami csak olaj a tűzre a másik fél féltékenységét illetően.
Ha a párkapcsolat működése a féltékenység köré szerveződik, a kapcsolat egy olyan negatív spirálba kerül, melyből embert próbáló feladat kikeveredni. Az alapvető bizalom hiánya, az állandósult számonkérés és vádaskodás aláássa a párkapcsolati szövetséget, kialakul egy párkapcsolati játszma, melynek következtében a felek érzelmileg eltávolodnak egymástól, és egy olyan falat építenek maguk közé, mely idővel egyre inkább lebonthatatlanná válik.
Segíthet a párterápia
A rossz hír az, hogy a féltékenység magától nem múlik el. Attól sem, ha a féltékeny fél megnyugtatásának érdekében a másik fél alárendelődik a féltékeny kontrollvágyának és beszűkíti életterét a békesség reményében. A jó hír viszont, hogy komoly tudatossággal és erőfeszítéssel legyőzhetővé válnak ezek az érzések. A féltékenység gyökereinek feltárása fontos tényező a megoldáshoz vezető úton. Az egyéni terápia segít a megértésben – a magunkról, másokról és a világról alkotott alapsémáink, hiedelmeink , gondolati torzításaink megismerése, a korai kötődési mintáink, korábbi tapasztalataink, transzgenerációs üzeneteink feltárása révén. A féltékenység nem csak a féltékeny fél problémája, hanem mindkét félé! A rendszerszemléletű pár- és családterápia segítségével kezelhetővé válnak a kapcsolatban jelentkező nehézségek, és amennyiben a közös munka eredménye a javulás, a krízisből a pár végül megerősödve kerülhet ki.
Mit érdemes tudni a párterápiáról?
A párterápia – amely műfaj a művészek fantáziáját is megmozgatta, hiszen film és színdarab is készült a témában – fókuszában a személyek közötti kapcsolati sajátosságok és működések állnak. A rendszerszemléletű megközelítés a párt és a családot tekinti a konfliktusok és az egyéni elakadások keletkezési helyének, ezért a terápiás beavatkozás helyének is. A párterápiás gyakorlatban az egyénnél megjelenő pszichés tünet a család egészének működése tükrében értelmezendő. Azaz az egyéni problémát, a családi- vagy párkapcsolati konfliktusokat, kríziseket a család, vagy a pár közösen „hozza létre”. A terápia ezért a konfliktusok és problémák gyökerét a kapcsolatokban – a családban, a párnál – keresi és ott is igyekszik változást létrehozni. Változást az élmények átélésének és feldolgozásának módjában, és a viselkedésben. A terápia a jelenre fókuszál, nem keres „hibásokat”, de felismeri és igyekszik korrigálni a múltbeli történések, a kommunikációs és kapcsolati minták hatásait a párkapcsolatra. Fontos a hibáztatás-mentes, közös felelősségvállalás, hiszen a párok a saját életük legjobb szakértői, az ő erejük adja a változás erejét.
Mikor ajánljuk?
Párkapcsolati tanácsadást azoknak a pároknak ajánlunk, akik életében állandósulnak a konfliktusok és azokat jellemzően nem sikerül megnyugtatóan megoldani, vagy ha „csupán” a felek elhidegüléséről, eltávolodásáról, a kapcsolat ellaposodásáról, megromlásáról van szó. Ha felüti fejét a féltékenység, vagy már megcsalás, félrelépés is történt, és ha a hűtlenség miatt, vagy más okból felmerül a szakítás, a válás gondolata.
Minél előbb kezd bele egy pár helyzete megjavításába, annál nagyobb eséllyel sikerülhet helyrehozni, örömforrássá és támogatóvá, konstruktívvá tenni a párkapcsolatot.
Bejelentkezés párterápia Budapest itt.
A jelentkezés menete:
1
Töltse ki kapcsolatfelvételi űrlapunkat, amit az alábbi gombra kattintva érhet el. Az űrlap kitöltése nem jár semmilyen kötelezettséggel.
2
Az űrlap elküldése után egy rövid kérdőívet küldünk e-mailben. Annak visszaküldése után hamarosan jelentkezünk telefonon és egyeztetünk Önnel megfelelő időpontot a kollégánkkal való személyes vagy online találkozásra.
3
Az első találkozás során a problémáról és a módszerről besélgetsünk, célunk, hogy a 2-3. alkalom végére megkössük azt a „szerződést”, ami mentén a közös munka során a változásokért dolgozunk és amelyben az idői keretekben is magállapodunk.
