Ürítési zavarok gyermekkorban: az enurézis
A szobatisztaságot érintő panaszok széles körben fordulnak elő, a leggyakoribb gyermekkori zavarok közé tartoznak. Fontos ezekről beszélni, mert a szülő és a gyermek életét is megterhelhetik – az ürítési problémák hatással lehetnek a viselkedésre, az érzelmi és szociális jóllétre is. Itt gondolhatunk pl. arra, hogy egy éjszakai bevizeléssel küzdő gyermek sokszor nem megy táborba a társaival a kellemetlen szituációk elkerülése érdekében, így sok fontos élményből maradhat ki.
Szobatisztaságról abban az esetben beszélünk, ha a gyermek a szükségletét képes visszatartani a megfelelő pillanat eléréséig. Ez azért lényeges szempont, mert előfordul, hogy a szülő ráülteti a gyermekét az bilire, vagy WC-re, és addig ülteti rajta, amíg a várt „produktum” bele nem kerül. A szobatisztaság azonban a visszatartás szándékos képességét jelenti. A szobatisztaság kialakulásának időpontját ép testi jellemzők mellett a gyermek mentális, érzelmi, értelmi szintje is meghatározza, hiszen tanulási folyamat eredménye.
Mikor beszélhetünk enurézisről?
Az enurézis a gyermek nem megfelelő helyre történő vizeletürítését jelenti, hétköznapi nyelven bepisilés. Ahhoz, hogy pontosítsuk, mikor is beszélhetünk biztosan enurézisről, felsoroljuk mik azok a tünetek, amelyeket figyelembe kell venni:
- a gyermek legalább 5 éves;
- legalább heti kétszer és legalább három hónapon át jelentkezik a nem megfelelő helyre történő vizeletürítés;
- lehet szándékos vagy akaratlagos, de nem tulajdonítható valamilyen szer vagy egészségi állapot hatásának;
- és mindenképpen jelentős szenvedést vagy a fontos helyzetek károsodását okozza (ld. például a fentebb is említett társas helyzeteket).
Az enurézis jelentkezhet éjszakai, napközbeni vagy kevert típusú formában. A gyakorlatban ezen kívül megkülönböztetünk primer és szekunder enurézist – az első arra utal, hogy a gyermek még sosem volt szobatiszta a vizeletvisszatartás terén, pedig életkora és fejlettségi szintje alapján ez elvárható lenne. A szekunder enurézis esetében pedig a vizeletkontroll visszaesése történik: már legalább fél évig volt szobatiszta a gyermek, azonban újra problémát jelent a vizelettartás.
A vizeletürítés problémái különböző rendszerességgel és jellemzőkkel jelenhetnek meg a gyermekkorban. Előfordul, hogy egy nehéz érzelmi helyzet, pl. a szülők válása egy időre visszaveti a már korábban szobatiszta gyermeket egy ideig az éjszakai bevizelést tekintve, majd mindez egy idő után spontán rendeződik a bizonytalan érzelmi helyzet oldódásával. Ilyenkor tehát nem feltétlenül teljesülnek a fenti jellemzők, ugyanakkor a szülők ekkor is bátran keressék fel a megfelelő orvosi-pszichológiai szakellátást!
Az enurézis okairól
Az enurézis oka lehet szervi, genetikai és pszichés hajlamosító tényező (vagy ezek kombinációja) is.
- A szervi okok között előfordulhat hormonális probléma, amely következtében megnő az éjszakai vizeletkiválasztás mennyisége. Előfordul olyan is, hogy a gyermek hólyagkapacitása elmarad az életkori átlaghoz képest. Továbbá a vizelettartási gondokkal küszködő gyerekek gyakran nehezebben ébreszthetők, mely magasabb ébredési küszöb okaként agytörzsi működészavart feltételeznek. További szervi okok lehetnek: húgyúti fertőzés, a húgyivari szervek fejlődésének rendellenességei vagy endokrin betegségek is.
- Genetikai okok alatt azt értjük, hogy a vizeletvisszatartási problémák esetében gyakran előfordul, hogy a felmenők között is találunk olyan személyeket, akik küzdöttek ezzel a nehézséggel.
- A pszichés tényezők között a leggyakoribb jelenségek a toalettre való hibás szoktatás (pl. túl korai, türelmetlen vagy éppen hiányos), de a szobatisztaságra szoktatás idején jelentkező stresszteli életesemények is befolyásolók lehetnek (pl. család felbomlása, testvér születése, jelentősebb betegségek).
A megoldás felé vezető út
Az enurézis terápiáját megelőzi egy részletes felmérés: szervi eltérések esetleges megállapítása vagy kizárása, laboratóriumi vizsgálatok, pszichológiai állapotfelmérés.
A kezelési folyamat része az ún. pszichoedukáció, amely során általános szabályként megbeszélésre kerül, hogy a bevizelés nem a gyermek hibája. Továbbá ennek során tisztázzuk a gyermek és a szülő elvárásait és gyakorlati tanácsokat, teendőket is kapnak: ügyelni kell például a folyadékbevitelre, naplót vezetni a problémák jelentkezéséről. Gyógyszeres terápia tekintetében több lehetőség is segítséget jelenthet orvosi javaslatra, illetve a pszichoterápia azokban az esetekben, ahol pszichés tényezők azonosíthatók, vagy éppen a tartósan fennálló enurézis miatt kialakuló lelki problémák kerülhetnek kezelésre.
Hatékony lehet a viselkedésterápia
Az enurézis pszichoterápiáját tekintve hatékony kezelési megközelítés lehet a viselkedésterápia, ahol a megfelelő viselkedést (pl. lefekvés előtti WC-zés) jutalmazzuk, nem pedig a szárazságot, a bepisilés elmaradását. Hólyagkapacitás növelésére szóba jöhet hólyagtréning, de hatékony kezelés lehet az úgynevezett alarm tréning is, amely egy készülék segítségével történik: egy nedvességet érzékelő szenzor hangingerrel ébreszti a gyermeket bevizelés esetén. Különböző kognitív terápiás módszerek is alkalmazhatók az önkontroll segítésére nagyobb gyermekek esetében. Ennek része lehet pl. testi érzetek, különösen a hólyag teltségének megfigyelése, és az általános önkontroll javítása.
Amennyiben pszichés tényezők állnak a háttérben, és az orvos pszichoterápiát javasol, kérje klinikai szakpszichológus segítségét itt.
