A legnagyobb gyermekgyógyászati intézményekben ma már ún. interdiszplináris team-ekben dolgoznak a szakemberek, amelynek része a gasztroenterológiai vizsgálat, esetlegesen egyéb szakvélemények (pl. neurológiai vizsgálat, nefrológiai vizsgálat stb), a pszichológiai és a dietetikai konzultáció. Egy hosszabb ideje fennálló tünetcsoportnál, egy alapos gasztroenterológiai kivizsgálást követően, amennyiben a testi kórképeket kizárták, foglalkozhatunk a pszichés háttérrel. Persze nem mindig indokolt egy ennyire alapos vizsgálat, de a háziorvos bizonytalan eredetű hasfájás esetén javasolhatja, hogy gyermek-gasztroenterológussal is konzultáljunk, aki különböző vizsgálatokat végez a hasfájás hátterének feltárására. Ilyenkor nem ritka, hogy a szakember pszichológiai vizsgálatot és terápiát javasol.
A leggyakoribb stresszhelyzetek, amelyek hasfájáshoz vezethetnek
A testi panaszok előfordulása azért ilyen magas gyermekkorban, mert az átmeneti vagy tartós stresszre adott reakcióként gyakran teljesen normális, ha hasfájással reagál a gyermek. Életkora és verbális, intellektuális készségei miatt ugyanis még nem biztos, hogy képes megnevezni a stresszforrásokat az életében, azaz verbalizálni, hogy mi a probléma. Ez azzal is összefügg, hogy érzelemszabályozása még nem olyan fejlett, és még nem tudja érettebb stratégiákkal feldolgozni az őt ért hatásokat, így a testével jelzi, hogy valami nincs rendben. Ilyen nagyobb érzelmi megterhelést jelenthet egy új élethelyzet, például költözés, bölcsődébe, óvodába, iskolába való beszoktatás, iskolai kortárs konfliktusok, a szülők házastársi konfliktusai, saját krízisei, esetleg válása, vagy magas teljesítményelvárások, esetleg problémás iskolai légkör, családban előforduló haláleset, nagyobb betegség stb. Ha tudunk egy vagy több ilyen stresszort azonosítani a gyermekünk életében, és gyakran, hosszabb ideje előfordul a hasfájás, érdemes pszichológushoz fordulni.
Egyéb gyakori tünetek
A hasfájáson kívül gyakran előfordulhat ilyen helyzetekben alvászavar, szédülés, vagy fejfájás, ezek előfordulási gyakorisága gyermekkorban igen magas, kb. 2-10%-ra tehető, ami megközelíti a szorongásos zavarok előfordulási gyakoriságát. A háziorvosnál különböző fájdalmakra panaszkodó gyermekek 20%-ánál találtak szomatizációs zavart a testi tünetek háttérében, ami egy több területen jelentkező, legalább 3 hónapja fennálló, tartós fájdalmat jelent, és lányoknál gyakrabban fordul elő.
Biológiai, pszichológiai és környezeti tényezők bonyolult összjátéka
A hasfájás hátterében, mint sok más pszichés tünet hátterében általában nem egy ok áll, hanem több tényező felelős azért, hogy létrejött és fennmarad a tünet. Az, hogy a gyermek képes-e önállóan, szülői és tanári segítséggel megküzdeni az adott krízissel az életében, nagyon sok tényező függvénye lehet. A szomatizációra, a szorongásra egyrészt örökölheti a családi hajlamot. A mai szakirodalom alapján vannak bizonyos biológiai hajlamosító tényezők, például az ún. viszcerális hiperszenzitivitás (aki erre hajlamos, annak a bélrendszere érzékenyebben, hamarabb reagál a stresszorokra pl. puffadással, emésztési zavarokkal, hasi fájdalommal), ami például az egészséges bélflóra korai zavarával is összefügghet. De ilyen biológiai tényező az alacsonyabb fájdalomküszöb is. Pszichológiai tényezők közé sorolható többek között a veleszületett temperamentum, a megküzdési stratégiák minősége, az intellektus, vagy például egyéb pszichiátriai zavar jelenléte. A környezetünk, ezen belül pedig leginkább a családi faktorok pedig szintén nagyban hajlamosíthatnak a hasfájás gyakoribb megjelenésére. Például ilyenek lehetnek az egészséggel kapcsolatos attitűdök a családban, a családtagok megküzdési stratégiái, a teljesítményelvárások, a családtagok mentális egészsége. Mennyire gondoljuk és közvetítjük szülőként, hogy a világ veszélyes, milyen gyakran aggodalmaskodunk, vagy hogyan reagálunk mi magunk a stresszre és fizikai fájdalomra.
Pszichés hasfájás: A hascsikarás pszichés okai
A kutatások azt támasztják alá, hogy a szorongásnak és a szomatikus fájdalomnak közös idegrendszeri háttere van. Vannak olyan gyerekek és felnőttek, akik eleve fokozottabban figyelnek a testi érzeteikre, és hajlamosak azokat intenzívebbnek, károsabbnak és zavaróbbnak, fenyegetőbbnek tulajdonítani. Az, hogy miként szabályozzuk a testünkben jelentkező stresszt, fájdalmat, csecsemőként, az első néhány életévben tanuljuk meg, a szüleinkkel való kapcsolatunkon keresztül. Az, hogy hogyan küzdünk meg a szomatikus stresszorokkal és a fájdalommal, nagyban összefügg azzal is, hogy milyen az érzelmi kifejezőkészségünk (ez felnőttekre is igaz).
Életkortól is függ, mi okozhatja
Amikor új intézménybe szoktatjuk a gyermeket, gyakran szeparációs szorongás okozza a panaszokat. Ez az új helyzet megszokásával, a délutáni minőségi gyermekkel töltött idővel, a témához illő mesék közös olvasásával, meghitt családi együttlétek tudatos beillesztésével természetes módon csökken. Azonban ez is ölthet kóros mértéket, amivel pszichológushoz fordulhatunk. Kisiskoláskorban, 10 éves kor felett szociális szorongás, teljesítményszorongás, kudarcoktól való félelem lehet a háttérben, de az is lehet, hogy ennél súlyosabb a helyzet, és valamilyen kortársbántalmazástól, bullyingtól szenved a gyermek. Ilyenkor komplexen kell beavatkozni, a pedagógust is bevonni a megoldásba, és iskolapszichológus segítségét kérni, aki helyben tud az osztállyal közbeavatkozni. Ha a helyzet továbbra is fennáll, intézményváltáson is el kell gondolkozni.
Kamaszkorban pedig a fentieken túl már komplexebb lehet a helyzet: önértékelési problémák, vizsgaszorongás, vagy valamilyen diagnosztizálható pszichiátriai zavar (hangulatzavar, szorongásos vagy evészavar, szerhasználat) és még számos más tényező állhat a háttérben.
Mit tehetek szülőként a gyermekemért ilyen helyzetben?
Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy milyen pszichés stresszorok vannak gyermekünk életében, a szokásosnál is többet érdemes beszélgetni esténként, illetve érdemes a szokásosnál több érzelmileg feltöltő, közös tevékenységet beiktatni ebben az időszakban. Ha már sejtjük, mi okozhatja a panaszt, lehetőséget adhatunk a gyermeknek a szerepjátékra vagy rajzolásra, ahol gyakran spontán megjeleníti és kijátssza, kirajzolja magából a belső feszültséget. Életkortól függően érdemes lehet olyan mesekönyvet, ifjúsági regényt együtt olvasni, ami az aktuális problémára rímel. Ha például szeparációs szorongásról van szó, számos színvonalas könyvet találhatunk a témában a könyvtárakban és a könyvesboltokban. Ha elveszítettünk valakit a családból, vagy a szülő vagy egy családtag beteg, annak szintén van speciális gyerekirodalma. Kortárs helyzetek megoldásáról, együttműködéséről is sokat olvashatunk. Vannak gyermek-pszichodráma csoportok, ahol a gyermek szociális készségei fejlődhetnek, és kijátszhatja a benne lévő feszültséget, megtalálhatja belső erőforrásait. Az interneten és gyermekkönyvekben is fellelhetők relaxációs mesék, technikák, amiket otthon gyakorolhatunk.
Ugyanakkor szülőként gyakran nehéz reálisan átlátni a helyzetet, mert gyakran a szülő is saját krízislt éli át pl. egy válás, költözés, veszteségélmény esetén, vagy a gyermek problémájával kapcsolatos érzései elárasztják, és összekeverednek a saját és a gyermek érzései, aggodalmai. Ha ez a helyzet, szintén érdemes lehet külső segítséget kérni.
Mi történik ilyenkor a pszichológusnál?
A pszichológushoz az első alkalommal jellemzően a szülővel együtt érkezik a gyermek, ahol mindketten (vagy mindhárman) ismertetik a panaszt és a jelenlegi élethelyzetüket, valamint az esetleges korábbi panaszokat, és a gyermek részletes fejlődési anamnézisét. Ez néhány alkalmat vesz igénybe, amit rendszerint kérdőívek, becslőskálák felvétele, és projektív tesztek (pl. különböző rajztesztek) felvétele követ. Ezután a pszichológus számára körvonalazódik, hogy mi minden okozza együtt a panaszokat, képet tud alkotni a gyermek megküzdési eszközeiről. Felméri, milyen erőforrásokra lehet támaszkodni a terápia során, és közösen kidolgoznak egy terápiás tervet. Ezt követően pszichoedukáció történik, amely egy alapos tájékoztatást jelent a szomatizációs folyamat hátteréről, az aktuális fejlődési szakaszról, élethelyzetről, és az alkalmazandó terápiás technikákról.
Szomatikus tünet, pl. hasfájás, fejfájás esetén gyakran relaxációs technikákat tanítunk. Ha emiatt bizonyos tevékenységekből kimaradt egy ideje a gyermek, az elkerülés fokozatos csökkentését célozzuk meg. Kognitív viselkedésterápiás eszközöket, vagy feltáró terápiát alkalmazunk (beszélgetéssel vagy játékkal) a tünetek kezelésére. Ha konkrét okok (bullying, bántalmazás) állnak a háttérben, azokkal is foglalkozunk és rendszerint kikérjük a pedagógus véleményét is a gyermekről.
Ajánlott mesekönyvek:
Speciális helyzetekre a teljesség igénye nélkül (további ajánlókért keresd fel az egigero.hu-t) :
Julia Donaldson, Axel Scheffler: A majom mamája (szeparációs szorongás esetén)
Patrice Karst: A láthatatlan fonal (szeparációs szorongás)
Kiss Judit Ágnes: Babaróka cipője (bullying)
Doris Rübel: Segítsünk, osztozzunk, béküljünk ki! (kortárs problémák az oviban)
Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és a Kökény ovi (óvodai beszoktatás)
Benji Davies: Nagypapa szigete (hozzátartó elvesztése esetén)
Tóth Kata: Sebaj haj! (anya daganatos betegségéről szól)
Megküzdésről:
Kobi Yamada: Mit kezdjünk egy problémával?
Al Ghaoui Hesna: Soha ne add fel! – Mese arról, hogyan győzd le az akadályokat
Hamupogácsa – Mesekönyv az érzelmekről
Kertész Erzsi: Ne parázz! (Göröngyös úti iskola-sorozat)
Barcs Kriszta: Így működik a lelked – Pszichológiai ismeretek 7 éves kortól
Tina Rae – Jessica Smith: Az is oké, ha nem minden oké
A jelentkezés menete:
1
2
3
