A kamaszkor kihívásokkal teli helyzetei

A kamaszkor kihívásai

Minden serdülő és minden serdülőkori probléma egyedi, gondoljunk csak arra, hogy két testvér ugyanabban a családban mennyire másképp “lázad”. A következőkben általánosságban fogok a serdülőkorról beszélni. A cikk elsődleges célja az edukáció és az olvasó érzékenyítése erről a nagyon nehéz, ugyanakkor rendkívül izgalmas életszakaszról. Szülőként a legjobb, amit tehetünk ezekben az években, ha minél többször megpróbáljuk beleképzelni magunkat kamasz gyermekünk helyzetébe, átérezni a szenvedését. Ha igyekszünk jelen lenni, meghallgatni az ötleteit, félelmeit, szorongásait akkor is, ha esetleg elsőre számunkra azok olykor eltúlzott reakciónak, vagy mai tapasztalatunkkal és ítélőképességünkkel könnyen megoldható kapcsolati problémáknak tűnnek. Ehhez azonban nekünk is érdemes felidéznünk azt, hogyan éreztük magunkat kamaszként a saját bőrünkben. Mik foglalkoztattak, hogyan láttuk saját szüleinket és ideáljainkat, kapcsolatainkat akkor.

Miért ilyen nehéz szülőként?

A serdülőkor lélektani feladata a szülőkről való leválás, az önállóság kialakulása és az identitáskeresés. Ilyenkor azért érezhetjük úgy néha, mintha elveszítettük volna a gyermekünk szeretetét, mert mindeddig egy mindenható, de biztosan a legfontosabb személy voltunk az életében, most azonban annak jött el az ideje, hogy ez szükségszerűen megváltozzon. Hiszen nem akarhatjuk, hogy a felnőtt gyermekünk majomszeretettel lógjon rajtunk 40 évesen is, és mi legyünk számára a legfontosabb kapcsolat. A folyamat végén – jó esetben – gyermekünk sokkal komplexebb, reálisabb képet fog rólunk kialakítani magában, és a kapcsolatunk is valóságosabbá és egyenrangúbbá válik.

A serdülőkori változások és az életszakasz feladatai

A serdülőkor egy krízis (ami minden változás alapfeltétele), mert mind a kamasz, mind a szülők eddig jól bevált megküzdési módszerei csődöt mondanak. A serdülők (átmenetben a gyermek és a felnőttkor között) és a szülők (serdülő gyermeket nevelnek) is egy életszakasz-váltásban vannak ilyenkor.

Azért ilyen látványos a változás szinte napról napra a hangulatban, a preferenciákban és a kapcsolatokban, mert rendkívül erős és jelentős változás megy végbe mind testi-hormonális, mind gondolkodásbeli vagy kognitív, mind társas-érzelmi és morális-értékrendbeli szinten. Ennek az életkornak a feladata, hogy gyermekünk kialakítson egy stabil önmeghatározást, identitást és értékrendet, hogy átrendeződjön a megváltozott testéhez való viszonya, hogy elkezdjen szexuálisan érni, kísérletezni, hogy a hangsúly áttolódjon az addig szülőközpontú kapcsolatról a kortárskapcsolatokra, és hogy olyan témák foglalkoztassák, mint a társadalmi felelősségvállalás, pályaválasztás, jövőkép. A legfőbb feladat pedig a szülőkről való érzelmi leválás.
A leggyakoribb konfliktusforrásokat ilyenkor az otthoni és iskolai keretek, határok feszegetése, az iskolai teljesítmény, pályaválasztás kérdése, a felelősségvállalás kérdése, a szülői és kortárs értékrendszerek ütközése, a kísérletezés, kockázatkereső magatartás, az internet-túlhasználat és a szülőkkel való kommunikáció minősége és mennyisége jelentik.

Bár néha nagyon bántó lehet gyermekünk kommunikációja, és kétségbeejtőnek tűnhet a helyzet, ezek a konfliktusok egészségesek, és szükségesek. Ez az időszak egy intenzív gyakorlási és tanulási folyamat, ahol a serdülőnek próbálgatnia kell a saját határait, hibáznia kell, hogy épülhessen belőle. Nagyon fontos, hogy a szülő mindig a gyermek életkori és egyéni igényeire reagáljon, és a kamasz szemében a legfontosabb, hogy mindezt hitelesen tegye. Ha azt látja, hogy a szülő túl sérülékeny, hogy összeomlik ennek a folyamatnak a súlya alatt, azt érezheti, hogy nem válhat le biztonsággal és tartósan visszaléphet egy korábbi fejlődési szakaszba, ami már nem egészséges.

Mindazonáltal nem szabad teljesen elengednünk a szülői kontrollt, egyensúlyra kell törekednünk. A serdülő amikor határt feszeget, nem azt várja, hogy szabadon bármit megtehessen, hanem hogy a szülő a háttérben jelen legyen, figyeljen és ott legyen, ha ő elbotlik és vigaszra szorul.

Életkori sajátosságok

12 és 14 éves kor között a leggyakoribb probléma, hogy a gyermek otthon csúnyán beszél, felesel, rendetlen, nem figyel úgy oda a higiéniára mint korábban, nem zavarják a visszataszító dolgok és túl konkrétan gondolkodik, mindent komolyan vesz. Ugyanakkor nehezen koncentrál, szétszórt, gyakran meglepően gyerekessé válik. Az a legfontosabb, hogy ne tűnjön ki semmivel a kortársai közül, minél átlagosabb legyen. Ilyenkor belül az tudatosul a gyermekben, hogy a szülei nem látnak a fejébe, és elkezdődik egy nagyon nehéz, talán élete első igazi gyászfolyamata, amikor megrémíti, hogy a szülei mégsem mindenhatók.

14-15 éves korban elkezd visszavonulni a szobájába, alig dugja ki a fejét, kerüli a közös étkezéseket, családi programokat, és minden „ciki”, amit a szülő csinál. Belül a kamasz erőt gyűjt az érzelmi leváláshoz, visszavonul, de jó esetben azt érzi, hogy meg tudja ugrani ezt.

15-16 éves korban a serdülő a lehető legkevesebb időt tölti otthon, ilyenkor nagyon erősen meghatározóak számára a kortárskapcsolatok. A szülei jóváhagyására, véleményére nincs már szüksége fontosabb kérdésekben sem. Ilyenkor belül valami olyasmi történik, hogy az érzelmi leválással létrejön egy kapcsolódási hiány, egy átmeneti belső üresség-érzés, amit ki akar tölteni. Ebben a korban azonban még jellemzően a baráti kapcsolatokkal töltekezik, ezek jelentenek többet, a szerelmi kapcsolatokhoz képest, amik később lesznek központiak az életében.

Mindemellett az energiáit teljesen le kell kötnie ahhoz, hogy ne fenyegesse a családhoz való visszakapcsolódás veszélye (ilyenkor jellemzően ideálokat, példaképeket keres, rajong dolgokért, és intenzív élményeket keres).

Mikor aggódjunk?

A serdülőknek kb. a 20%-a igényel segítséget azért, mert elakadt a serdülőkori fejlődésben. Anna Freud azt mondja: “Amíg a serdülő – bármilyen nagy szélsőségek között is – változik, addig korának megfelelően viselkedik. Komoly aggodalomra akkor ad okot a fiatal, ha egy szélsőséges magatartásban hosszú időre megmerevedik”. Ez megnyugtató lehet. Bizonyos esetekben a lázadás nagyon látványos, más esetekben kevésbé. Vannak kamaszok, akik ilyenkor próbálják ki az alkoholt, a dohányzást, vakmerő tetteket hajtanak végre, esetleg elkezdenek deviáns kortársakhoz kapcsolódni. Ilyenkor gyakoribbá válnak a balesetek, és számos veszély fenyegeti őket, ezért érdemes már jóval korábbi életkorokban, mindig a saját szintjükön, de tudatosan felkészíteni ezeknek a helyzeteknek a veszélyeire gyermekeinket. A kortársak véleménye ugyanis mindenek felett áll, és az agyi érési folyamatok miatt jóval impulzívabban ugranak bele kihívást jelentő helyzetekbe. Ha a kamasz túlzottan befolyásolható a kortársak által, akkor is támogatásra szorul. A mai szociális média-központú világban az internetes tevékenységet sem hagyhatjuk szülőként teljesen felügyelet nélkül. Nem szabad a privát üzenetekbe beleolvasni, ez nem egészséges és súlyosan sérül ilyenkor a szülő-gyermek bizalom. Azonban érdemes gyakran beszélgetni a szociális média lehetséges veszélyeiről és arról, hogy milyen tartalmakat, milyen influenszereket, oldalakat követ és azok milyen értékrendet közvetítenek.

A másik szélsőség, ami szintén aggodalomra adhat okot, ha 15-16 éves kamaszunk az osztálytársaihoz képest elmagányosodik, gyermekkori magatartásmódokhoz ragaszkodik. Ha túl merev, erős az önkontrollja és a szülei fontosabbak még, mint a kortársai. Ha nem él át, nem fejez ki a helyzetnek megfelelő érzelmeket, pl. amikor dühíti valami, magába fordul. Ha túlzottan aggodalmaskodó, gyanakvó mások szándékaival kapcsolatban. Nagy felkiáltójel és érdemes szakember segítségét kérni, ha halálvágyról számol be valakinek, ha túlzottan aggódik a testi egészségéért, esetleg a testképe nem reális, szándékosan és intenzíven fogyókúrázik, kisebbrendűségi gondolatai vannak, vagy vagdossa magát, falcol.

Fontos a serdülőkori jellegzetességeket elkülöníteni a depressziótól, evészavartól, szorongástól, mivel más kórképek mellett ebben az életkorban a hormonális és pszichoszociális változások miatt jelentősen megnő ezeknek az előfordulási aránya. Ha a szülői vészjelzőnk jelez, vagy a kamasz gyermekünk magától kér segítséget: minél hamarabb forduljunk pszichológushoz!

A serdülőkor vége: az érett személyiség megszilárdulása

A serdülőkor célja végső soron a szülővel való reális, már érzelmileg rendeződött kapcsolaton túl a stabil kapcsolatok, munkahely, kedvtelések kialakításának képessége, meghitt, partneri viszony kialakítása másokkal, az érzelmi biztonság, kiegyensúlyozottság megtalálása. Saját személyünk elfogadása úgy ahogy van, a valóságnak megfelelő érzékelés kialakulása, egy megfelelő szintű önismeret, humor, öniróniára és önegyüttérzésre való képesség, és a stabil, egységesítő életfilozófia.

Könyvajánló szülőknek:

Eline Snel: Tartsd őket közel, de ne túl szorosan! Mindfulness kamasz gyermekek szüleinek
Linn Skäber: A szívem egy bezárt bódé – Kamaszmonológok
L. Stipkovits Erika: Szeretetre éhezve. 11 tévhit a kamaszokról, nem csak szülőknek

A jelentkezés menete:

További olvasnivalók: