A pszichoterápiában ugyanúgy szükség van bizonyítékokra mint a szomatikus orvoslásban, ahol ma már magától értetődőnek vesszük, sőt megköveteljük, hogy egy-egy terápiás beavatkozás hatásosságát bizonyítékokkal támasszák alá. Randomizált, kontrollált vizsgálatok alapján ma már tudjuk, hogy vannak olyan jól körülírható állapotok (pl.: emlőrák esetében), amikor a kisebb beavatkozás is ugyanakkora arányú várt eredményt hoz, mint a nagyobb megterheléssel járó beavatkozás. Fontos, hogy fel tudjuk mérni, hogyan hat a kezelés. A kifejezetten káros hatásra jó példa a szívbetegeknek adott lidocain. Széleskörben használják, érzéstelenítőként, és nagyobb adagban segít megelőzni a szívritmuszavar kialakulását. Logikusnak tűnhetett a következtetés, hogy infarktuson átesetteknek érdemes lehet megelőző prevencióként, a ritmuszavart megelőzendő lidocaint adni, ahogy ezt tették korábban. Azonban randomizált kontrollált vizsgálatok igazolták, hogy ez a gondolat helytelen, kiderült a lidocaint kapók körében nagyobb a halálozás aránya.

Milyen lelki zavar esetén milyen módszer lehet igazán hatásos?

A hagyományos orvoslással ellentétben a pszichoterápiában egy-egy zavar kezelésére sokféle terápiás módszer is alkalmazható. Mégis vannak olyan kutatási eredmények, amelyek bizonyos problémák esetében egy-egy terápiás módszert kiemelkedően hatásosnak ismernek el.

A legtöbb bizonyíték a depresszió és a szorongásos zavarok kezeléséről áll rendelkezésre, amelyek kezelésében a kognitív viselkedésterápia bizonyítottan hatékony eljárásnak bizonyult. Egyre nő az evészavarok kezeléséről szóló bizonyítékok száma is. Anorexia tekintetében a családterápia az elsődlegesen javasolt terápiás módszer, bulimia kezelésekor az interperszonális pszichoterápia és a kognitív viselkedésterápia nagyjából megegyező hatásúak. Előbbinek a hangulatzavarok és PTSD (poszt traumás stressz szindróma) kezelésében való hatékonyságát is igazolták.  Személyiségzavarok esetében a sématerápia és célzottan a borderline, érzelmileg labilis személyiségzavar esetén a dialektikus viselkedésterápia (DBT) hatékonysága bizonyított.

A rövid dinamikus pszichoterápia kidolgozása szintén a hatékonyság növelésének jegyében történt, hogy a hosszadalmas, kevesek számára elérhető klasszikus pszichoanalízis helyett egy intenzívebb, elérhetőbb módszert alakítsanak ki. Kapcsolatteremtési nehézségek, krízishelyzetek, gyász, szorongásos zavarok kezelésében eredményes ez a módszer.

Önmagában a módszer nem elég a gyógyuláshoz

Még lehetne sorolni a módszereket és a bizonyítékokat. Azonban önmagában egyetlen módszer sem elegendő ahhoz, hogy létrejöjjön a kedvező változás. Hiszen a módszer mellett nagyon fontos a terapeuta személye, a megfelelő kapcsolat létrejötte a kliens és terapeuta között és a személyre szabott tervezés is. A pszichoterápia általános hatásosságát tekintve egyébként az egyes módszerek között nem találtak óriási különbséget. Innen indult ki az a feltételezés, hogy az egyes terápiás módszereknél egyformán jelenlévő közös elemek is fontos szerepet játszanak a hatékonyságban. Ezek, az úgynevezett „nemspecifikus” hatótényezők részben a kliens elvárásából, részben a terápiás kapcsolatból fakadnak.

A kliens ugyanis készül rá, hogy foglalkozni fognak a problémájával, ezért próbálja azt magában tisztázni, rendezni, a terapeuta számára átadhatóvá tenni. Ezzel magyarázható az, hogy a terápiára készülő, már arra bejelentkezett kliensek, akár csak a terápiával kapcsolatos döntés következtében megkönnyebbülést, javulást érezhetnek, és ez a jelenség a terápia során folyamatosan fenn is maradhat, és hétről hétre hozzájárulhat a változáshoz.

A terapeuta attitűdje legalább annyira fontos

A terápiás kapcsolat és légkör egyes jellemzőit Rogers iskolája vizsgálja részletesen. Szerinte a kliens személyiségváltozásaiért nem a terapeuta gyakorlata és felkészültsége a elsősorban a felelős, hanem azok az alapattitűdök, amelyek a viselkedését jellemezik. Ezek közül a legfontosabb az empátia, az elfogadás és a kongruencia.

Az empátia lényege a kliens belső világának, személyes jelentéseinek megértése, ami sem elemezni, sem megítélni nem akar. Rogers szerint az empátiás magatartással “belépünk a másik világába, és teljesen otthonossá válunk benne… ehhez félre kell tenni nézeteinket és értékeinket”. Mindez persze akkor igaz, ha a kliens be is enged minket a belső világába. A terapeuta számára ezért fontos megteremteni azt a bizalmi légkört, amelyben ez meg tud valósulni.

A feltétel nélküli elfogadás azt jelenti, hogy a terapeuta nagyrabecsüléssel fordul a kliens felé, mindenkit elfogad és tisztel olyannak, amilyen. Az elfogadó magatartás független a kliens viselkedésétől, attól, hogy jó vagy rossz érzéseinek ad hangot, bizalmát vagy éppen haragját fejezi ki, gyógyul-e vagy sem. Egyedül ez a feltétel nélküliség tudja biztosítani a terápiában azt a biztonságot, azt a légkört, amelyre a kliensnek feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy változhasson.

A kongruencia – más szóval hitelesség – attitűdje pedig arról szól, hogy a terapeuta tud-e igazán önmaga lenni, hiteles személyként résztvenni a terápiában. A gyakorlatban ez leginkább azt jelenti, hogy szavai és testbeszéde teljesen összhangban vannak, ellentmondásmentesek. A klienssel kapcsolatos érzéseit is bátran kifejezésre juttatja.

Rogers és a személyközpontú pszichológia képviselői empirikus vizsgálatokkal számtalan esetben bizonyították, hogy a fenti három attitűdöt magas színvonalon birtokló terapeuták tudnak a leghatékonyabban gyógyítani. Tehát konkrét, mérhető összefüggést találtak a három fenti tényező és a kliensek javulása, a terápia hatékonysága között.

Ha szeretnél részletesebben tájékozódni az egyes módszerekről kattints a nevükre, vagy jelentkezz be hozzánk itt: https://soulwell.hu/idopontkeres/ és pszichológusaink segítségével megtalálhatod a számodra legmegfelelőbb terápiásmódszert!

* Az összefoglaló az alábbi művek alapján készült:

Davanloo, H.; Marmor, J.; Eisenstein, S.; Malan, D.H.; Sifneos, P.E.; (2001) Rövid dinamikus pszichoterápia, Animula Szakkiadó, Budapest.

Linehan, M.M.; (2010) A borderline személyiségzavar kognitív viselkedésterápiája, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.

Perczel Forintos D.; Mórocz K. (szerk.) (2010) Kognitív viselkedésterápia, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.

Young, J.E.; Klosko, J.S.; Weishaar, M.E. (2017) Sématerápia, VIKOTE, Budapest.