A kötődés azon tudományos elméleti alapjait, ahogyan ma gondolkodunk róla Bowlby rakta le. Szokás őt ezért a kötődés „elméleti atyjaként” is nevezni. Elméletének megalkotásában felhasználta az etológia és a kognitív tudományok által nyújtott ismeretek rendszerét, továbbá saját vizsgálati tapasztalatait, melyet a WHO felkérésére végzett a II. világháborút követően a családjuktól elválasztott és intézetben nevelt gyerekekkel kapcsolatban.

Bowlby a kórházban, csecsemőotthonban, árvaházban nevelkedett, szüleiket elvesztett, vagy szüleiktől hosszú időre elválasztott gyerekekről készült feljegyzések, és a pszichológiailag zavart vagy bűnöző serdülőkkel és felnőttekkel készült interjúk elemzése során hasonló viselkedéssorozatra utaló leírásokat talált. Amikor a gyerekek először váltak el anyjuktól, tomboló félelmet mutattak, sírtak, dührohamot produkáltak, majd az elkeseredettség és depresszió szakaszán mentek keresztül. Ha az elválasztottság fennmaradt, és nem alakult ki új, stabil kapcsolat, a gyerekek közömbössé váltak más emberekkel szemben, kötődésre képtelenek lettek.

Biztonság és védelem

Azoknál a gyerekeknél azonban, akiknél nem sérül a korai anya-gyermek kapcsolat, az első év folyamán a felek között egy jól fejlett szabályozórendszer fejlődik ki. Ezt nevezte kötődésnek Bowlby, s működési elvét a termosztátéhoz hasonlította. Ha túl nagy a távolság a felek között, a rendszer aktivitása megnő, ha viszont kialakul a megfelelő közelség, akkor csökken. A gyermek célja tehát a kívánt távolság beállítása, s ezáltal a kívánt biztonsági állapot elérése.

Bowlby szerint a kötődés egy ösztön alapú viselkedésmintázat, melynek biológiai funkciója a biztonság és a védelem biztosítása. A csecsemőnek létfeltétele, hogy a gondozójával szoros kapcsolatot alakítson ki, hiszen a kötődési személy képes a veszélyforrások elhárítására, így a tartós közelség fenntartása elengedhetetlen fontosságú a gyermek számára.

Az anyai/gondozói viselkedés meghatározó

A kötődési rendszer tehát a gyermeki és gondozói viselkedésből tevődik össze. A gyermek mosollyal, gőgicséléssel, sírással, hívással, átöleléssel, megkapaszkodással, közelítéssel, követéssel jelezheti kötődési igényét, s csökkentheti általa a távolságot. A gondozói viselkedésrendszer nem azonos a kötődési viselkedéssel, inkább komplementer jellegűnek tekinthetők.

Bowlby úgy gondolta, hogy a gyermek a gondozóval való tapasztalatai alapján elvárásokat alakít ki jövőbeli kapcsolatainak működésmódjára nézve, ezt belső munkamodellnek nevezte.

A kötődés mintázatai

A korai kötődés elméleti modelljét Ainsworth vizsgálatai is bizonyították. Kampalában és Baltimore-ban végzett megfigyeléses vizsgálatai alapján dolgozta ki az Idegen Helyzet Teszt módszerét, mely a mai napig az egyik legelterjedtebb módszer a korai kötődési mintázatok azonosítására. A kb. 22 perces laboratóriumi vizsgálat során azt figyelik meg, hogy hogyan reagál az egy-másfél éves gyerek a különböző stresszhelyzetekben. Hogyan reagál, ha az édesanyja elhagyja őt játék közben, ha egy idegen érkezik, és ott marad mellette, majd ha az anya újból megjelenik. A fokozatosan emelkedő erősségű stresszhelyzet működésbe hozza a gyermek kötődési viselkedési rendszerét, s így elemezhető, milyen hatása van az anyának a stresszhelyzet feloldásában.

A kísérletek alapján Ainsworth és munkatársai három különböző kötődési mintázatot mutató csoportot különböztettek meg (A,B,C), ám a módszer széleskörű alkalmazása során növekedett azoknak a száma, akik egyik csoportba sem sorolhatók, így Mary Main és munkatársai egy negyedik kategóriát javasoltak, melynek következtében létrejött a D, dezorganizált kötődési mintát mutató csoport. A négy csoport jellemzői:

  • Biztonságosan kötődő (B) gyerekek: az anyát biztonságos bázisként használva bátran felfedezi a termet, játszani kezd, az idegentől nem fél. Amikor az anya kimegy, és csak az idegen marad bent, nyugtalan lesz, elkerüli őt, s az idegen nem tudja megnyugtatni. Csökken az explorációja, különösen a második szeparáció alkalmával. Majd az anya visszatértekor azzal kontaktust keres, örömreakciót mutat, megnyugszik, s újra folytatja az explorációt. Az amerikai gyerekek kb. 60-65%-a tartozik ebbe a csoportba.
  • Bizonytalan-elkerülő (A) kötődésű gyerekek: a játékokkal van elfoglalva, a gondozóval látszólag nem törődik. A szeparációra minimális válasszal reagál, egyedül maradáskor enyhe distressz jelentkezik, de amikor az anya visszatér, nem tesz erőfeszítést, hogy kapcsolatba lépjen vele. Kerüli az anyát, a játékra koncentrál, esetleg félrefordítja tekintetét, s amikor az anya ölbe veszi, elhajlik tőle. Hangsúlyosabb az exploráció, mint a kötődési viselkedés. Az amerikai gyerekek kb. 20%-a bizonytalan-elkerülő.
  • Bizonytalan-ambivalens (C) kötődésű gyerekek: ebben a csoportban a kötődési viselkedés hangsúlyosabb az explorációval szemben. Már a szobába lépéskor nyűgös vagy passzív. Amikor az anya távolodik, nagyon feldúlt lesz, de amikor az anya visszatér, akkor sem tud megnyugodni. Keresi a kapcsolatot, de a fizikai érintést elutasítja, kéri, hogy vegye fel a gondozója, de amint felveszi, sírva fakad. Az amerikai gyerekek kb 10%-a bizonytalan- ambivalens kötődésű.
  • Dezorganizált (D) kötődési mintát mutató gyerekek: Zavart viselkedés jellemzi. Gyakran egyidejűleg ellentétes viselkedésmintázatok jelennek meg: indirekt, sztereotip mozgások, arckifejezések, esetleg „viselkedéses csönd”, azaz megdermed a viselkedés. Édesanyja jelenlétében is dermedt, egyszerre félelem és biztonság forrása is a gondozó. Az amerikai gyerekek kb. 10%-a tartozhat ebbe a csoportba.

A kötődési mintázat magyarázatára többféle elmélet magyarázatul szolgálhat. Elsősorban befolyásolja az anyai viselkedés (szenzitivitás) és a gyermek temperamentuma, de hatással vannak rá környezeti tényezők is és az adott kultúra.

A kötődési viselkedés szerveződése az anya és a csecsemő kölcsönös egymásra épülő dinamikus hatásának eredménye, melyben a cél a biztonság elérése közös. Az anya-gyermek interakciók egymást kiegészítő, komplementer mintázataiból áll össze.

A gyermekek nagy részének több személy is jelen van az életében, aki felé kötődési viselkedést mutat (pl. apa, idősebb testvér, nagyszülők, stb.). A kötődési személyek száma korlátozott, s feltehetően van egy hierarchiája a kötődéseknek. A gyermeknek van egy tendenciája arra, hogy preferáljon egy un. elsődleges gondozót, s ez általában az anya.

A felnőttkori kötődés

Bowlby feltételezte, hogy a kötődés a „bölcsőtől a sírig” kíséri az embert, s feltételezte, hogy a korai kötődési minta befolyásolja a felnőttkori kötődést a kialakult belső munkamodellen keresztül.

Stackert és Bursik szerint a szerelmi kapcsolatok felfoghatók kötődési folyamatként, melyben a szerelmi partner iránt kialakult érzelmi kötődés hasonló a csecsemő elsődleges gondozója iránt érzett kötődéshez. Megfigyelhetők a párkapcsolati kötődésben olyan funkciók, amelyek a gyermekkori kötődésben is jelen vannak. Mindkét kapcsolattípus biztonságos bázisként szolgál, ahova az egyén a nehézségek során visszavonulhat.

Irodalomjegyzék:

Cole M., Cole S. R. (2006) Fejlődéslélektan. Budapest. Osiris.

Fonagy P., Target, M. (2005). Pszichoanalitikus elméletek a fejlődési pszichopatológia tükrében. Budapest. Gondolat.

Hámori E. (2016) A korai kapcsolat zavarai. Pszichoanalízis, kötődéselmélet és csecsemőkutatás a korai kapcsolati patológiák megértésében. Oriold és társai. Budapest.

Inántsy-Pap J. (2008) Fejlődéslélektan II. Kötődés. Oktatási segédanyag. Debreceni Egyetem. Debrecen.

Nagy Z. (2007). Kötődési stílusok. A felnőttkori kötődés és az érintéssel kapcsolatos attitűdök viszonya. Diplomamunka. Debrecen.

Tóth E., Regényi E., Takács I. és Kasik L. (2009) A kötődéskutatás pedagógiai vonatkozásai. Az anya-gyermek kötődés zavarai. In: Iskolakultúra 2009/10. 58-75.